Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
872 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések sét illeti, valamint a zsinagógái tóra- és háftárá olvasmányokat (lásd még: smini áceret). A két napon át folytatott böjtölésben rejlő gyakorlati nehézségek miatt a Bölcsek nem vezették be a Jóm kipur kettőzött megünneplését. םוי חובט Jom tvoáh - Szó szerint: a vágás napja. Ha a Sávuot ünnepe szombatra esett, az égőáldozatokát (ólát röijá) és a békeáldozatokat (sálmé hágigá). amelyeket a zarándokoknak el kellett vinniük a Szentélybe, a következő napon (jóm tvuáh) vágták le. לבוי Jovél - A jóbél-év. A hétszer hét smitáévet (sviit) magába foglaló ciklus után következő ötvenedik évnek különleges jelentősége volt. A smitáévekben érvényes mezőgazdasági törvényékét a jóbél-évben is be kellett tartani. Ebben az évben minden zsidó rabszolgát felszabadítóttak (azokat is, akik eredeti szolgaságuk letelte után önként tovább szolgáltak), és az eladott földeket visszaadták eredeti tulajdonosaiknak (lásd 3Mózes 25.). A rabszolgák felszabadítására és a földek visszaadására Jóm kipur után került sor. Ebben az évben külön imákat mondtak Jóm kipur napján, és a sáfárt is megfújták ugyanúgy, mint a Ros hásáná-i szertartás során. A jovél-1 csak akkor tartották meg, amikor a zsidó nép többsége még Izrael földjén élt. Ezért az Első Szentély pusztulása után már nem tartották, s nem is vezették be újra. Felújítása csak a Messiás jövetele után következhet be (Maimonidész). העידן יצזןל רועישי Jödijá láháci siur - Szó szerint: a fél mennyiség [után jött] tudomás. Az embernek vétekáldozatot (hátát) kell hoznia egy véletlenül elkövetett súlyos vétségért (lásd: kárét), ha teljesen véghez vitte azt a bizonyos tiltott cselekedetet, vagy elfőgyasztotta a megállapított minimális mennyiséget abból a bizonyos tiltott ételből. A jödijá láháci siur koncepciója a következő kérdés körül forog: Be kell-e mutatni az illetőnek egy ilyen áldozatot, ha azt megelőzően eszmélt rá a vétekre, mielőtt befejezte volna elfogyasztani a minimális menynyiséget vagy befejezte volna elvégezni azt a minimális cselekvést, amelyért már vétekáldozatot kell bemutatni? Ilyen esetekben egyes Bölcsek mentesítik az illetőt az áldozathozatal alól, még nap, amikor az ómért, az első árpafelajánlást elvitték a Szentélybe. Csak miután ezt a felajánlást elvitték a Szentélybe, volt szabad enni a hádás-ból, azaz a frissen learatott termésből. A második Szentély lerombolását követően a tilalmat niszán 16-ikának egész napjára kiterjesztették, így tehát az ilyen termésből leghamarabb niszán 17-én szabad csak enni. םוי בוט Join tov - Valamely [a Tórában említett] ünnepnap. Ez a fogalom kifejezetten a következő ünnepnapokra utal: Peszáh (az első és a hetedik nap), Sávuot, Ros hásáná és Szukkot (az első és a nyolcadik nap). Bizonyos kontextusokban ezzel a kifejezéssel illetik a Jóm kipurt is. Noha mindegyik ünnepnapnak megvannak a maga sajátos aspektusai és törvényei, általános státúszukban megegyeznek, és egyes törvények mindnyájukra ugyanúgy vonatkoznak. Ezek közé tartozik: 1. Mindazon munkavégzéseknek a tilalma, amelyeket szombaton is tilos végezni, kivéve azokat, amelyek az ételkészítéssel vagy tárgyaknak a különböző státuszú területek közötti szállításával kapcsolatosak. Ennek a tilalomnak a megszegéséért korbácsolás jár. 2. Az, hogy az ember köteles a családjával együtt örvendezni. 3. Különleges, hozzátett ünnepi áldózatok bemutatása a Szentélyben, és különleges muszáf imádságok elmondása. Az ünnepekre vonatkozó törvényeket elsősorban a Bécá traktátusa tárgyalja. םוי בוט לש'ינשי תויולג T V * ” Jom tov séni sei gálujot - Az ünnepnapóknak a diaszpórában megtartott második napja. A héber naptár időpontjait eredetileg azon tanúk vallomása szerint állapították meg, akik azt állították, hogy látták az újholdat (lásd: kidus háhodes). Ezt az információt viszont nem mindig lehetett kellő időben a diaszpórában élő zsidóság tudomására hozni, hogy ők is tudják mely napon kell megtartani az egyes ünnepeket. Ezért hát a Bölcsek elrendelték, hogy e miatt a bizonytalanság miatt a diaszpórában minden ünnepet két napon át kell megülni. A diaszpórában még a rögzített naptár bevezetését követően sem hagytak fel az ünnepek második napjának megtartásával. A jóm tov második napjának megtartása pontosan ugyanúgy zajlik, mint az elsőé, kivéve, ami a halottak eltemeté
