Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 851 סמח T T Hámász - Szó szerint: erőszak. Egy tárgy elragadása tulajdonosától annak akarata ellenére, annak ellenére, hogy kártérítést kapott érte. ץמח Háméc - Olyan gabona, ami kovászos. 1. Peszáh ünnepére vonatkozóan: a Peszáh ünnép ideje alatt tilos a háméc evése vagy birtoklása. A háméc Peszáh alatt történő elfogyasztása következménye az Ég általi halál (kárét) (lásd 2Mózes 12:19., 13:7.; lásd még: bál jéráe uvál jimácé). 2. A lisztáldozatra (mönáhot) vonatkozóan: a Sávúót ünnepén bemutatott két cipón (sté hálehem), illetve a hálaáldozatként bemutatott cipókon (Todá) kívül, a lisztáldozat nem lehetett kovászos, mivel ha kovászossá váltak, érvénytelenné lettek. Ez a tilalom a lisztáldozatnak arra a részére is vonatkozott, melyet a kohénok fogyasztottak el miután a lisztáldozatból elvett darabot (komec, lásd: kmicá) bemutatták az oltáron (3Mózes 2:11.). 3. Az oltáron bemutatott égőáldozatra vonatkozóan: a háméc nem lehetett égőáldozat. E tilalom megszegését korbácsolással büntették (no.). ץמח השקונ Háméc nukse - Szó szerint: megkeményedett kovász. Fogyasztásra alkalmatlan kovász, mint amilyen például a lisztből készült ragasztóanyag. Egyes vélemények szerint a háméc nukse csupán rabbinikus rendelet alapján esik tilalom alá Peszáhkor, de abban mindenki egyetért, hogy a háméc nukse-re vonatkozó tilalom enyhébb, mint a szokásos háméc-re vonatkozó. השין?$ םירבד Hámisá dvárim - Szó szerint: öt dolog. Az az öt kárkategória, amelyért egy másnak kárt okozó személynek (hovél), kártérítést kell fizetnie: nezek - sérülés; cáár - fájdalom; bősét - megalázás; ripuj - orvosi költségek; sevet - a kenyérkereset elveszítése. (Lásd Báuá Kánná 83b.) השימןך ינימ ןגל Hámisá miné dágán - Szó szerint: az ötféle gabona. Búza, árpa, tönköly, zab és rozs. Csupán az effajta gabonákból készült kenyérre kell elmondani a kenyéráldást (birkát hámojci). Annak, aki olyan - kenyértől különböző - ételt a kifejezés különösen a 113-118. zsoltárra vonatkozik. Ezeket a zsoltárokat Peszáh első este (ill. estéin) (és a peszáh-áldozat bemutatása alatt), Peszáh első napjain, Sávuotkor, Szukkot minden egyes napján, Smini áceretkor, Szimhát Tórakor, és a hánuká mind a nyolc napján mondjuk. A hátéi ezeken a napokon való elmondását a próféták és a Bölcsek rendelték el, és mind előtte, mind pedig utána egy áldást kell mondani. Ezen kívül szokás még egy rövidített hátéit elmondani ros hodeskor (vagyis az újhold napján) valamint a Peszáh közbülső és utolsó napjain. A különböző közösségek szokásai eltérnek azt illetően, hogy vajon a rövidített hátéi esetében kell vagy nem kell áldást mondani. הצילח Hálicá - Szó szerint: lehúzás/eltávolítás. Az a szertartás, amely felmenti egy gyermektelenül elhalt férfi özvegyét (someret jávám) az alól a kötelesség alól, hogy feleségül menjen elhunyt férje valamelyik fivéréhez (jibum), és engedélyezi számára, hogy szabadon újra férjhez menjen (5Mózes 25:7-10.). A hálicá elnevezés e szertartás központi eleméből ered, amikor is az özvegy lehúz elhunyt férje valamelyik fivérének a lábáról egy különleges szandált. A hálicá szertartását rabbinikus bíróság előtt kell elvégezni. Az e szertartást szabályozó törvényékét a Talmud Jövámot traktátusa részletesen tárgyalja. ה»ולזן Hálucá - Olyan asszony, kinek férje gyérmektelenül halt meg, és aki alávetette magát a hálicá szertartásának az elhunyt fivérével. A hálicá után ismét férjhez mehet ugyan, de nem mehet feleségül elhunyt férjének testvéréhez (5Mózes 25:7-10.). A rabbinikus törvény szerint a hálucá jogi státusza azonos az elvált asszonyéval, és nem házasodhat kohénnal. תן^זד ת&ס Hálváját hámét - Temetés - Szó szerint: a halott elkísérése. A könyörületes cselekedetek, gömilut hászádim kategóriájába tartozó parancsolatok egyike. A temetésen való részvétel mind az eltávozott, mind a gyászoló család iránti tisztelet kifejezése. Alapelv, hogy aki látja a gyászmenetet, annak legalább egy pár lépésre kísérnie kell azt.