Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 847 הלעגה Hágálá - Szó szerint: tisztítás, öblítés. Konyhai eszközök rituális megtisztítása forró vízben. Az a folyamat, melynek révén főző- vagy evőeszközöket a zsidó törvények követelményeinek megfelelően használatra alkalmassá teszünk. Az a konyhai eszköz, amellyel forró tiltott ételt készítettek vagy szolgáltak fel, magába szívhatja annak az ételnek egy akármily csekély maradékát. Ezt a reziduumot úgy távolítjuk el, hogy az eszközt forró vízbe helyezzük. A legtöbb fa és fém eszköz ilyen módon használatra alkalmassá tehető. Hágásá - Szó szerint: közelhozás. Sajátságos szertartás a Szentélyben, amely részét képezte bizonyos lisztáldozatok (mönáhot) bemutatásának. A kohénoknak a kezükbe kellett venniük az áldozatot, és közel kellett vinniük azt az oltárhoz. Hágbáhá - Fölemelés. Mozgatható tárgy birtokba vételének egyik hivatalos aktusa (kínján). Amikor a vásárló fölemeli a tárgyat, az tulajdonává válik. Ilyen eljárással minden mozdítható tárgy (mitáltölin) birtokba vehető. Ez a gyakorlat azonban csak kisebb tárgyakra korlátozódik. Olyan tárgyakat, amelyeket nem könnyű fölemelni, más hasonló módszerekkel vesznek birtokba. הגיגח Hágigá - Ünnepi áldozat. Békeáldozat (slámim), amelyet a három zarándokünnep (sálos rögálim) tiszteletére mutattak be. Minden olyan személynek, akinek el kellett zarándokolnia Jeruzsálembe, be kellett mutatni ezt az áldozatot. Az áldozatot az ünnep első napján kellett bemutatni. Mindazonáltal ha valaki ezt elmulasztotta, akkor hol hámoéd-kor, vagyis a Peszáh és a Szukkot közbülső napjain, valamint a Peszáh utolsó napján vagy Smini áceretkor vagy a Sávuot ünnepét követő hat napon ezt pótlólag megtehette. (Lásd 5Mózes 16:15-16., és a hozzá fűzött kommentárokat.) תגיגח העברא עע1ר Hágigát árbáá ászár - Szó szerint: a tizennegyedik nap ünnepi áldozata. Az a niszán kon az aktuális tórái szakaszt követően olvasnak fel. A háftárá rendszerint az aktuális tórái olvasmány valamely motívumához, vagy ahhoz az alkalomhoz (ünnepnap, vagy különleges szombat) kapcsolódik, amelyen felolvasásra kerül. Néhány háftárát konkrétan is megemlít a Talmud, másokra pedig a Szofrim traktátus utal. Bizonyos tórái szakaszokhoz helyi szokás szerint társítanak prófétai olvasmányokat. A háftárá felolvasását megelőzően az a személy, aki ebben a megtiszteltetésben részesül, felölvassa a tórái olvasmány utolsó néhány versét. A háftárá felolvasója a prófétai szakasz elmondását megelőzően, és azt követően is áldásokat mond. A háláhá kiskorúaknak is megengedi, hogy felolvassák a háfárát. תרפח םירלנ Háfárát nödárim - A fogadalmak érvénytelenítése. A Tóra (4Mózes 30.) felhatalmazást ad az apának arra, hogy érvénytelenítse a lánya fogadalmait, mielőtt az nagykorúvá váük (bogeret), vagy férjhez megy (niszuin). Ugyanígy a férjnek is joga van érvényteleníteni bármely, a felesége által tett fogadalmat. Ha egy lányt eljegyeznek, mielőtt még nagykorúvá válna (lásd: náárá hámöorászá), az ő fogadalmait a férje és az apja együttesen érvényteleníthetik. A fogadalmat ugyanazon a napon kell érvényteleníteni, amikor az apa vagy férj tudomást szerzett róla. A férjnek csak azokát a fogadalmakat van joga érvényteleníteni, amelyek közvetlenül vagy közvetve de hatással vannak az ő és a felesége személyes kapcsolatára. Számos vélemény szerint ez a korlátozás az apára is vonatkozik. Lásd még: hátárát nödárim. הניפח Háfiná - Szó szerint: venni egy maroknyit. Egyike azoknak a munkáknak, amelyeket a főpap (kohén gádol) végzett el Jóm kipurkor (jóm hákipurim). A háfiná elvégzése közben a főpap összeteszi a két kezét és televeszi füstölőszerrel, amit aztán elfüstölögtet a Szentek Szentjében (kodes hákodásim). (Lásd 3Mózes 16:12.) A háfiná-1 az egyik legnehezebb széntélyszolgálatnak tartották, mert miközben a főpap a két kezébe gyűjtötte a füstölőszert, egyben azt az edényt is tartania kellett, amelybe a füstölőszert készült helyezni.
