Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 831 יאמד ־ I Dömáj - Olyan termény [vagy terményből készült étel], amelyet valaki olyan személytől vásárolt, aki esetleg nem különítette el a különféle tizedeket (máászrot), amint azt a törvény megköveteli. (Lásd: ám háárec.) A dömáj szó szó szerinti értelme az, hogy ״gyanú,” vagyis a kifejezés olyan terményre utal, amellyel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a tizedeket nem különítették el belőle annak rendje és módja szerint. A második Széntély idejében a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy az ilyen terményt kétséges státuszúnak kell tekinteni, még ha a tulajdonos azt állítja is, hogy elkülönítette a tizedeket, és ilyen esetben a vevőnek magának kell tizedet elkülönítenie a vásárolt terményből (lásd: tevel). Mivel azonban lehetséges, hogy a terményből mégiscsak elkülönítették a szükséges tizedeket, ezért bizonyos fokú engedékenységgel kezelték a dömáj fogyasztását és felhasználását. תוד^וימד Dömé vládot - Szó szerint: fizetség a gyérmekért. Ha egy férfi figyelmetlenségből megüt egy várandós nőt, és az az ütés következtében elvetél, akkor a férfinek jóvátételt kell fizetnie az elhalt magzatért (2Mózes 21:22.); és ezt a kompenzációt nevezik dömé vládot-nak. אווד אנומןר Drárá dömámoná - Szó szerint: valami, ami pénzhez vezet. A pénzügyi törvények (diné mámonot) terén alkalmazott elgondolás. Egyes kommentátorok úgy értelmezik ezt a kifejezést, mint ami olyan szituációra utal, amelyben az egyik peres felet határozott pénzügyi veszteség éri. Mások pedig úgy értelmezik, mint a peres ügy objektív tényei alapján felmerülő kétséget, amely független az egyes peres felek állításaitól. השיירד הליקחנ Drisá váhákirá - A tanúk alapos kihallgatósa a törvényszéken. A Tóra kötelezi a Bét dint, hogy a tanú vallomását tegye tüzetes vizsgálat tárgyává (5Mózes 13:15.). A vizsgálat (a tanúk kikérdezése és vallomásuk egybevetése) különösen szigorú olyan esetekben, amikor fennáll a halálbüntetés kiszabásának lehetősége. ה$ורד Druszá - Karommal megsebesített állat. tárgyalni, amikor a Nagy Szánhedrin (lásd: bét din sei sivim vöehád; szánhedrin gdolá) a Szentély-udvarban található faragott kőből való teremben (liskát hágázit) ülésezett (lásd a Szentély alaprajzát 251. oldal). A gyakorlatban azonban főbenjáró vétségekkel kapcsolatos eseteket már a második Szentély időszakának végét megelőzően sem tárgyaltak, kivéve bizonyos, az egész nép javát érintő esetekben, mint például amikor a nem-zsidó hatóságoknak besúgó személyeket vonták felelősségre. םלמש'יניד Diné sámájim - Isteni (szó szerint: Mennyei) ítéletek, törvények. Jogi kötelezettség, amelyet emberi törvényszék nem tud betartatni. A zsidó törvény számos olyan esetet ismer, amikor valaki az emberi törvények szerint ártatlan, de az ״isteni törvények” szerint bűnös. Ilyen esetekben az illetőnek erkölcsi kötelessége úgy viselkedni, hogy az Egek törvényeinek is eleget tegyen. יךלד םירפוס Divré szofrim - A Bölcsek szava. A Bölcsek által intézményesített törvények, vallási előírások és parancsok. Bizonyos tekintetben (például kétséges helyzetek esetén) kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak a rabbinikus tilalmakra, mint a Tóra tilalmaira, máskor viszont a rabbinikus rendeletek a Tóra parancsolatainál szigorúbbak lehetnek. הןןוק«ן?ױ Dofen ákumá - Hajiított fal. A szukká törvényeivel kapcsolatos speciális jogi elgondolás. A Mózes által a Szináj hegyén kapott, de a Tórában nem kifejezetten említett háláhák között szerepel az a törvény, hogy a szukká alkalmasnak számít, ha legfeljebb 4 könyöknyi (192 cm) alkalmatlan szháh-ot - tetőfedő anyagot (lásd: szukká) - tartalmaz, feltéve, hogy ez a szháh közvetlenül kapcsolódik a szukká egyik falához. Az alkalmatlan szháh ilyen esetben a kapcsolódó fal meghosszabbításának tekintendő (vagyis mintha hajlított falról - dofen ákumá - lenne szó), és ezért az egész szukká nem válik alkalmatlanná.
