Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Mönáhot traktátus: 4. fejezet
Hátöhélet end möákevet - A cicit törvénye 737 Nem-zsidó is készíthet cicitet [Az előző vita Ráv szavainak idézetére épült, amely szerint Ráv azt tanította, hogy a nemzsidó által a ruhára fölerősített cicit érvénytélén. A Gömárá egy másik változatot idéz:] רמא היל בר יכדרמ ברל ישא: ןותא יכה ותינתמ ,הל ןבא יכה ןנינתמ ,הל י Ráv Mordeháj azt mondta Ráv Asinak: Ti így tanítjátok Ráv szabályát. Mi viszont így tanítjuk: רמא יבר הדוהי רמא :בר ןינמ תיציצל יוגב ?הרישבש :רמאנש’רבד״ לא ינב לארשי .. ושעו םהל ״תיציצ’, ושעי םהל .םירחא Ráv Jehudá azt tanította Ráv nevében: Honnan vezetjük le, hogy a nem-zsidó által fölerősített cicit használható? Onnan, hogy meg van írva653: ״Szólj Izrael fiaihoz... készítsenek nekik rojtokat ruhájuk sarkaira...”. ״...Készítsenek nekik...”, tehát azt is jelentheti, hogy mások (azaz akár nemzsidók) is készíthetnek cicitet Izrael fiainak. E változat szerint nincs semmiféle ellentmondás Ráv Náhmán és Ráv Jehudá Ráv névében elmondott két tanítása között654, miszerint a cicit odaerősítésére nem kell áldást mondani, megegyezik azzal a tanítással, hogy a nem-zsidó által készített cicit érvényes. A cicit és a tfilin alapanyagának kikészítése [A Gömárá egy másik téma felé fordul:] רמא בר הדוהי רמא :בר ןאשע ןמ םיצוקה ןמו ןימינה ןמו ןידרגה - ;הלוספ ןמזזיסיסה - .הרישכ Ráv Jehudá tanította Ráv nevében: Ha valaki olyan szálakból készít cicitet, amelyek korábban kerültek a ruhadarab sarkára, és nem azért rögzítették oda őket, hogy cicitként szolgáljanak, például ״tüskefonalból”655, hímzőלכו הוצמ התיישעד ואל רמג ,הרצמ ןוגכ ,ןיליפת ףא לע בג תולוספד יוגב - וניאלארשיב ךירצ .ךרבל És ha egy zsidó olyan cselekedetet hajt végre, amelynek megtételével nem valamilyen micvát fejez be - például tfilin írása (ami csupán előkészítése annak, hogy a karunkra illetve a fejünkre kötözzük a tfilineket, ami egy tevőleges micva befejezése) akkor nem kell áldást mondania, attól függetlenül, hogy ez a cselekedet akkor is érvényes, ha egy nem-zsidó hajtja végre. Milyen ruhára kell cicit? [Miután Ráv Joszéf Ráv Hiszdának tulajdonított alapelvét megcáfolta, a Gömárá egy új magyarázatot kínál Ráv Hiszdá nézetére, miszerint a cicit fölerősítése áldást kíván, és Ráv Náhmán nézetére, amely szerint nem kiván áldást.] תיציצבו אהב ,יגלפימק És a cicit felerősítésére mondandó áldás dolgában a következőben nem értenek egyet: רמ :רבס תבוח תילט ,אוה Az egyik mester (Ráv Hiszdá) azt mondja, hogy a cicit öltözékkel kapcsolatos kötelezettség, ami azt jelenti, hogy minden négysarkú ruhadarabra kell cicit, akár viselik, akár nem. Amikor tehát cicitet erősítünk egy ruhadarabra, azzal teljesítünk (befejezünk) egy micvát, következésképp ez a cselekedet áldást kíván. רמו :רבס תבוח ארבג .אוה A másik mester azonban (Ráv Náhmán) úgy tartja, hogy a cicit személyes kötelezettség, ami csak akkor lép életbe, amikor felöltünk egy öltözéket. Tehát az, hogy cicitet erősítünk egy ruhadarabra, mielőtt még fölvennénk, nem teljesíti (nem fejezi be) a micvát, s ennek megfelelően nem kell rá áldást mondani. kötelezettség. Azonban Rif és Ros másfelől közelít: szerintük a kötelezettség személyes jellegű. 655 Mikor a szövet hosszanti vázát adó láncfonal szövés közben elpattan, a takács egyszerűen összeköti az elszakadt végeket, és folytatja a szövést. A csomó tüskeszerűen kiáll a kész szővetből. Ráv olyan esetről beszél, amikor a csomóvégek a ruhadarab sarka közelében lógnak ki, és valaki cicitet fon belőlük (Rási második magyarázata). 653 4Mózes 15:38. E változat szerint Ráv a ושעו םהל תיציצ ״)uődszu láhem cicit”) szavakat úgy értelmezi: készítsenek nekik (nem önmaguknak). 654 A háláhá Ráv Jehudá Rávnak tulajdonított tanításának első változatával van összhangban, miszerint a nemzsidó által készítért cicit nem érvényes (Oráh Hájim 14:1.). Rási szerint ez arra enged következtetni, hogy a cicit öltözékkel kapcsolatos
