Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

880 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések ellentéte a hilul hásém, azaz ״a Név megszent­­ségtelenítése”. שיודיק םלדי םללגרן Kidus jádájim vöráglájim - Szó szerint: a kezek és a lábak megszentelése. Mielőtt a kohénok megkezdik szolgálatukat a Szentély­­ben, meg kell mosniuk (azaz meg kell szentelni­­ük) a kéz és lábfejüket (2Mózes 30:18-21.). Ha egy pap úgy lát el szolgálatot a Szentélyben, hogy előtte nem mosott kezet, akkor a szolgálata ér­­vénytelen, őrá pedig az Örökkévaló keze által ki­­rótt halál (mitá bidé sámájim) vár. A kohénok jobb kezüket a jobb lábfejükre, balkezüket pedig a bal lábfejükre helyezték, és így azokat egyszer­­re mosták meg a Szentély réz mosdómedencéjé­­bői (kijor) kiálló speciális csapokból. שודיק ימ תאטח Kidus mé hátát - Szó szerint: a vétekáldozat vizének megszentelése. A vörös üsző (párá ádumá) hamvaink folyóvízzel (májim hájim) való elegyítése. A mé hátát-ot használták az olyan emberek megtisztítására, akik halotthoz értek, de legalábbis azonos épületben tartóz­­kodtak egy halottal (ohel hámét). A kidus mé hátát-ra számos eljárási előírás vonatkozik, és azt kizárólag illetékes személy végezheti el (lásd: hérés sote vökátán). ןישודיק Kidusin - Eljegyzés [szó szerint: ״megszen­­telések”]. Az, aminek révén egy nő egy férfi jegyesévé válik: 1. Pénz (keszef) vagy valami, ami pénzt ér, például egy gyűrű, amelyet a vőlegény ad a menyasszonynak. 2. Egy doku­­mentum (stár), amelyben a férfi tanúsítja, hogy eljegyzi a nőt. 3. Közösülés révén (bijá). A har­­madik módszert (noha törvényes) - annak ér­­dekében, hogy elejét vegyék a szabadosságnak - megtiltották a Bölcsek. Mindhárom módszer megköveteli, hogy az eljegyzés aktusát mind a férfi, mind pedig a nő önként hajtsa végre (ha a nő kiskorú, akkor az apja jóváhagyása szüksé­­ges), és hogy az aktusnak két megfelelő tanúja is legyen. Miután a pár eljegyezte egymást, a nőnek tilos nemi életet élnie bármely más fér­­fival (egészen addig, amíg éset is, azaz házas nő marad). Mi több, az anyja, a lánya és a többi közeli rokona maradandóan tiltottá válik a fér­­je számára; és ugyanígy a férje apja, fia és a ismeretes. Ez az az áldás, amelyet a szombatok vagy az ünnepnapok kezdetekor mondunk, el­­ismerve ezzel annak a napnak a szent mivol­­tát. Ezt az áldást mindig egy pohár bor (vagy kenyér) fölött mondjuk el. Noha magának a kidusnak a szövege rabbinikus eredetű, a kidus elmondásával a következő tórái parancsolatot teljesítjük: ״Emlékezzél meg a szombat napjá­­ról, hogy megszenteljed” (2Mózes 20:8.). Arra vo­­natkozóan azonban nincs egyetértés, hogy ezt a micvát már a péntek esti Ámidá-ima negye­­dik áldásának (kdusát hájom) elmondásával is teljesítjük, vagy csupán akkor, amikor egy po­­hár bor fölött mondunk kidust. שודיק ש־ןוחה Kidus háhodes - A hónap megszentelése. Az új hónap kezdetének kihirdetésére felhatal­­mázott rabbinikus bíróság által kibocsátott jogi vita és nyilatkozat. A régi időkben, amikor az új hónapot szemtanúk vallomására alapozva hirdették ki, azoknak az embereknek, akik lát­­ták az újholdat, meg kellett jelenniük egy köz­­ponti bíróság előtt (ez a Szentély fennállása idején Jeruzsálemben székelt), és tanúskodniuk kellett arról, hogy valóban látták. Tanúvallomá­­sukat megvizsgálták, és ha azt a bíróság meg­­alapozóknak találta, az új hónapot kihirdették és megszentelték. Erre a kihirdetésre és meg­­szentelésre utal a kidus háhodes kifejezés. A tannák, a Talmud korai bölcsei, véleménye megoszlik azt illetően, hogy a törvény szerint csupán a huszonkilenc napos hónapot (hodes hászér) követő újholdat kell megszentelni a har­­mincadik napon, vagy a harminc napos hóna­­pót (hodes möubár) követő újholdat is meg kell szentelni a harmincegyedik napon. שודיק םשה Kidus hásém - Szó szerint: a Név megszen­­telése. Általában véve ez a kifejezés arra a kö­­telességünkre utal, hogy az Örökkévaló és a Tóra iránt a legmagasabb fokú tiszteletet kell tanúsítanuk. Ebbe a kategóriába tartoznak a kö­­vetkezők: 1. A kötelezettség, hogy az ember bizonyos körülmények között inkább az életét áldozza, semhogy megszegje a Tórát (jéhárég vöál jáávor). 2. A közismert vallásos szemé­­lyeknek azon kötelessége, hogy olyan példamu­­tató magatartást tanúsítsanak, amellyel megtisz­­telik az általuk képviselt elveket. A kidus hásém

Next

/
Thumbnails
Contents