Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 869 שיואי Jéus - Szó szerint: Kétségbeesés, lemondás. A jéus kifejezés a tulajdonosnak egy elveszett vagy ellopott dolog visszaszerezhetőségére vonatkozó reménytelenségére utal. Azt az elveszett dolgot, melyről tulajdonosa letett, gazdátlannak kell tekinteni (hefkér) és az ilyen dolog a majdani megtaláló birtokát képezi. Ha egy dolog természeti katasztrófa, például árvíz következtében vész el, az úgy tekintendő, mintha tulajdonosa azonnal feladta volna a reményt, hogy bármikor visszaszerezheti. A lopott holmikra vonatkozóan a tulajdonosnak a tárgy visszaszerzése iránti reménytelen kételye megszünteti az illető tulajdonjogát, és azt arra az emberre ruházza át, akinek a dolgot a tolvaj odaadta, vagy aki a dolgot a tolvajtól megvette. Ezekben az esetekben a dolgot magát nem szükséges visszaadni az eredeti tulajdonosnak. A tolvaj azonban köteles visszaadni a lopott holmit amennyiben az nála van, illetve értékének megfelelő kártérítést kell fizetnie a tulajdonosnak. שיואי אילש תעדמ Jéus selo midáát - Szó szerint: Nem-tudatos kétségbeesés, lemondás. Bölcseink sokat vitatkoztak azon, hogy az az elvesztett holmi, melynek tulajdonosa aligha remélheti azonnali visszaszerzését gazdátlannak (hefkér) tekintendő-e, abban az esetben is, ha a tulajdonosa nincs tudatában veszteségének. Egyes Bölcsek szerint egy elveszett holmit azonnal megszerezhet egy másik személy. A Háláhá mégis úgy rendelkezik, hogy mindaddig, amíg a tulajdonos nincs tudatában veszteségének (és nem mond le róla), a kérdéses holmi tulajdonosának tekintendő. םובל Jibum - Sógorházasság (ún. leuirátus). Az a férfi, akinek fivére gyermektelenül halt meg, a Tóra előírásai szerint köteles feleségül venni elhunyt testvére özvegyét, vagy hálicá t adni neki (lásd 5Mózes 25:5-10.}. Amíg sem a jibum, sem a hálicá megadása nem következett be, az asszonynak tilos máshoz feleségül mennie (lásd: someret jávám). A Tóra szerint a jibum a szexuális kapcsolattal lép hatályba (biá). Bölcseink azonban bevezették a máámár gyakorlatát, melynek során az elhunyt férj fivére, a jávám ha egy ünnep szombat estére esik. Jájin: a borra mondott áldás; Kidus: az ünnepet bevezető ima; Nér: a meggyújtott gyertyára mondott áldás (boré möoré háés); Hávdálá: a szombat végét jelölő ima; Zmán: hálaima az Örökkévalónak, hogy megérhettük ezt a napot (sehehejánu). A hávdálá ima szövege különbözik a többi szombaton mondott szövegtől, és a hámávdil bén kodes lökodes szavakkal ér véget: ״aki elkülöníti a szentet a szenttől” [azaz a szombat (nagyobb), és az ünnepek (kisebb) szentségét]. רתל לוטנכ ימל Játér knátul dámé - Szó szerint: az extra [szerű] olyan, mintha [a szerv] hiányozna. A kóserság törvényeivel kapcsolatos elv. Egy állat tréfá-nak - fogyasztásra alkalmatlannak - számit, ha valamelyik életfontosságú szerve hiányzik. Ám ugyanígy tréfá-nak számít, ha egy ilyen szerv helyett kettővel született. (Lásd Hulin 58b.) גלןלל לאן רובעל Jéhárég vöál jáávor - Szó szerint: ölessék meg és ne engedtessék vétkezni. Ez a fogalom azt fejezi ki, hogy egy zsidó kötelessége, hogy inkább áldozza fel az életét az Örökkévaló nevének megszenteléséért, semhogy megsértsen bizonyos parancsolatokat. Általában egy zsidónak, ha halálos fenyegetés terhe mellett arra kényszerítik, hogy vétkezzen, nem szükséges (sőt, egyes vélemények szerint nem szabad) feláldoznia az életét, inkább elkövesse a bűnt. Ugyanezen elvek alapján szabad az embernek megszegnie a Tóra törvényeit az életet vészélyeztető betegség miatt. Mindazonáltal léteznek kivételek: 1. A bálványimádás (ávodá zárá), a gyilkosság (sfihut dámim) és a tiltott nemi kapcsolatok (giluj árájot); ezekben az esetekben egy zsidó készen kell hogy álljon arra, hogy inkább az életét áldozza fel, semhogy elkövesse a fentebbi bűnök valamelyikét. 2. Olyan esetek, amikor a bűnt nyilvánosan kell elkövetni, és annak személynek, aki azzal fenyegeti a zsidót, hogy megöli, semmilyen személyes haszna nem származik abból, hogy vétkezésre kényszeríti a zsidót; a célja kizárólag az, hogy hitének elhagyására kényszerítse őt. 3. Tömeges üldöztetések idején, amikor a zsidókat hitük elhagyására kényszerítik (smád), egy zsidó köteles inkább feláldoznia életét, semhogy akár kisebb páráncsőlátókat vagy zsidó szokásokat is megszegjen.
