Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

870 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések לארשי "TI• Jiszráél - Izraelita. 1. Egy zsidó, szemben egy nem-zsidóval. 2. Egy izraelita; a zsidó nép genealógiai kategóriáinak egyike. Egy izraelita sem nem pap (kohén), sem nem levita (lévi), hanem valamelyik másik törzs leszármazottja. A leszármazás kontextusában a kifejezés egészen pontosan egy makulátlan származású izraelitát jelent, szemben a rabszolgákkal és mindazokkal, akiknek valamilyen szégyenfolt éktelenkedik a származásán. Ez utóbbiakkal - a származású­­kon éktelenkedő szégyenfolt súlyosságától füg­­gően - tilos volt összeházasodni kohénoknak, levitáknak illetve izraelitáknak. דועל Jiud - Szó szerint: kijelölés. Az a jog, amellyel a Tóra ruházza fel egy héber szolgálólány (ámá ivrijá) vásárlóját arra, hogy a szolgálólányt a megvásárlását követő és a szabadulását meg­­előző időszakban bármikor a saját vagy a fia menyasszonyául kijelölje (2Mózes 21:8-9.). Ilyen esetben a vásárlónak nem kell semmi továbbit adnia az eljegyzés (kidusin) foganatosítása ér­­dekében. A pénz, amelyet eredetileg kifizetett a szolgáló megvásárlásakor, úgy tekintendő, mintha kifejezetten erre a célra adta volna, és így a szolgáló a jiud pillanatától fogva jogilag férjes asszonynak számít (éset is). אצוי Jocé - Szó szerint: [az, ami] kiment. Aldoza­­ti állat (vagy annak egy része), amelyet kivittek azokon a határokon túlra, amelyeken belül engedélyezett annak elfogyasztása. Ha valaki kivitte az állatot, akkor azt már tilos volt elfő­­gyasztani, sőt el kellett égetni. Ha az áldozati állatnak csupán egy része került ki a határokon túlra, akkor azt a részt le kellett vágni és el kel­­lett égetni, az áldozat maradékát pedig el lehe­­tett fogyasztani. אצוי ןפוד Jocé dofen - Szó szerint: [egy újszülött,] aki a [méh] falán [keresztül] megy ki, azaz egy császármetszéssel született gyermek. Az ilyen gyermekre más szabályok vonatkoznak, mint a természetes úton született gyermekekre. A különbségek közül kettő: 1. az ilyen gyermek nem tekinthető elsőszülöttnek (böhor), és 2. az eljegyzi az özvegyet (lásd: kidusin) még akkor is, ha ez az eljegyzés a Tóra törvényei szerint érvénytelen, mivel nem történt meg a szexuális együttlét. Az elhunyt fivére és az özvegy közöt­­ti házasságot csakis a szexuális kapcsolat teszi tehát érvényessé, és ettől kezdve az asszonyt minden tekintetben a feleségének kell tekinteni. Get (válólevél) szükséges ahhoz, hogy válásu­­kát törvényesítsék. Napjainkban a legtöbb zsidó közösségben a jávám-tói elvárják azt, hogy a hálicá megadásával szabadítsa fel fivére fele­­ségét eme kötelezettség alól és a férfinak nem engedik meg, hogy a jibum intézménye segítsé­­gével az özvegyet elvegye. Lásd: hálicá. דוחל Jihud - Szó szerint: együttlét egyedül. Az a férfi és nő, akik között nem megengedett a szexuális kapcsolat, nem tartózkodhatnak két­­tesben zárt ajtók mögött. A hagyomány szerint Dávid király idejében ezt a tilalmat kiterjesztet­­ték hajadon lánynak férfival való együttlétére is. A kivételek közé tartoznak apa és leánya, illetve anya és fia. Egy férfinek nem szabad egyedül lennie két asszonnyal sem. הערי דע באתסיש־ " T I • V ־ V I • Jire ád sejisztáév - Szó szerint: legeljen, amíg alkalmatlanná nem válik [arra, hogy áldozatként bemutassák]. Előfordult, hogy egy állat, amelyet kijelöltek, hogy feláldozzák a Szentélyben, alkalmatlanná vált az áldozat­­bemutatásra, mert, például, a tulajdonosa idő­­közben meghalt, vagy azért, mert időközben már engesztelési nyert egy másik áldozat révén, vagy mert az állat, amelyet eredetileg áldozat­­bemutatásra jelöltek ki, időközben elveszett, majd később megkerült. Az ilyen állatot áldó­­zatbemutatásra alkalmatlannak nyilvánították, de ugyanakkor világi célokra is tilos volt felhasz­­nálni. Ilyen esetben az állatot kicsapták legelni, míg nem szerzett valami olyan fogyatékosságot (lásd: mumim), amely már önmagában is alkal­­matlanná tette arra, hogy áldozatként bemutas­­sák a Szentélyben. A fogyatékos állatot aztán már meg lehetett váltani, és ha már megváltót­­ták, akkor világi célokra is fel lehetett használni. A pénzt pedig, amelyen megváltották, fel lehe­­tett használni egy másik áldozati állat megvá­­sárlására. Azonban lásd: pszulé hámukdásin; hátáot hámétot.

Next

/
Thumbnails
Contents