Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
846 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések (tvilá): sem a megmerülő személy, sem a megmerített edény esetében nem lehet olyan dolog, vagy anyag a személyen vagy a tárgyon, ami a személy, illetve a tárgy és a mikue vize közé kerül. Amennyiben ilyen dolog, vagy anyag közéjük kerül, a megmerítkezés, illetve megmerités érvénytelen. A halahikus források különféle mértékeket említenek meg a dolog, vagy anyag nagyságára vonatkozóan, amely a Tóra és a rabbinikus törvények szerint a megmerítkezést, illetve a megmentést érvénytelenné teszik. 2. A jeruzsalemi Szentélyben folyó papi szolgálatra vonatkozóan: a kohén szolgálata érvénytelen, amennyiben bármely idegen anyag kerül személye és az általa viselt papi öltözék közé, lábai és a Szentély padlózata közé, illetve kezei és az áldozat bemutatásakor kezében tartott edények közé. 3. A rituális tisztátalanságra vonatkozóan, lásd: nötilát jádájim (pl. ha valaki piszkos kézzel végzi a rituális kézleöntést). שדח Hádás - Szó szerint: új. Ez a fogalom a Peszáh előtt beérő új gabonára vonatkozik. A Tóra tiltja az ilyen termény learatását és fogyasztását az Ómer áldozat Niszán 16. napján történő felajánlása előtt (3Mózes 23:14.). סלח Hádász - Mirtusz. Egyike annak a négy növényfajtának (árbáá minim), amelyek a Szukkot ünnepén a luláv ״vételének” micvájához szűkségesek. A Tóra ezt a növényt a következő szavakkal jellemzi: ״sűrűlombú fának... gallyát” (3Mózes 23:40 ). A hádász csak akkor kóser, ha a levelei (legalább) hármas csőportokban nőnek rajta, mégpedig oly módon, hogy a levélcsoportok egyes levelei a szár ugyanazon magasságában erednek. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor az a mirtuszág hádász sote (״vad mirtúsz”), és a micva nem teljesíthető vele. A lulávba három mirtuszágat szoktak belekötni, de egyes helyeken, a micvát még szebbé teendő, szokás ennél több mirtuszágat használni. הרטפה Háftárá - A Próféták könyvéből vett részlet, amelyet szombatokon és ünnepnapoיצח קזנ Háci nezek - Fele kártérítés. Bölcseink szerint annak az ökörnek vagy más állatnak a tulajdonosa, mely korábban nem okozott rosszindulatú kárt (lásd: tám; muád), az állat által más állatnak vagy embernek közvetlenül okozott kárnak csak a felét köteles megfizetni (lásd 2Mózes 21:35.). Bölcseink azt is megvitatták, hogy a fele kártérítés megfizetésének oka az volt-e, hogy a tulajdonosnak a teljes összeget meg kellett volna fizetnie, de a Tóra csökkentette kötelezettségét, vagy pedig az, hogy nem kellett volna büntetést fizetnie, de a Tóra arra kötelezte őt, hogy ezt az összeget bírságként megfizesse (knász). Annak az állatnak a tulajdonosa, mely közvetve károsította meg más tulajdonát azáltal, hogy jószága földgöröngyöket vagy kavicsokat rúgott felé, miközben rendes napi útján haladt (lásd: crorot), szintén meg kell hogy fizesse az okozott kár felét. Ez a Mózesnek átadott szóbeli hagyomány része (háláhá lömose miszináj), és bölcseink egyetértettek abban, hogy ez a csökkentett felelősség és nem a bírság esete. יצח רועיש Háci siur - Szó szerint: A [törvényes] mennyiség fele. A Tórában foglalt tilalmak sok esetben meghatározzák bizonyos tiltott tevékenységek nagyságát vagy mértékét, illetve azt az ételmenynyiséget, melyet már nem szabad elfogyasztani. A tórái törvények szerint, nem lehet büntetni - annak ellenére hogy tilalom alá esik - ha a vétkes nem haladta meg a tiltott mértéket, vagy mennyiséget. Nem büntetendő például, ha valaki Jóm kipur napján a tiltott minimális mennyiségnél kevesebbet eszik, vagy iszik. A talmudi Bölcsek megvitatták, hogy vajon a meghatározott mennyiség kisebb mértékének tilalma tórái eredetű-e vagy rabbinikus határozat, melyet annak érdekében hoztak, hogy meggátolják a tilalom (azaz a teljes mennyiség) áthágását. Ebben az értelemben a ״fél” kifejezés nem szó szerint értendő és a tiltott mérték vagy mennyiség töredékére is vonatkozhat. הציצח Hácicá - Szó szerint: Elválasztó, közbülső dolog. Ezt a fogalmat többek között a következő esetekben alkalmazzák: 1. A mikvé-ben, a rituális fürdőben való megmerülésre vonatkozóan
