Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bává Möciá traktátus: 3. fejezet
Silém völo rácá lisává... -A letét kárpótlásának törvényei 467 אייהא ? [A Gömárá most elemzi a fent idézett Misna utolsó részét:] Melyik szakaszra, azaz a Misnában felsorolt négy eset melyikére vonatkozik a Misna utolsó rendelkezése, miszerint a bíróság azt kötelezi esküre, akinél a zálogot elhelyezték? אמיליא אפיסא - קופיתו היל העובשד יבג הולמ אהד״איה אק תצקמ'ידרמ הנעטה! Ha azt mondjuk, hogy a Misna utolsó (2/b §.) esetére vonatkozik (amikor a hitelező a kölcsönvevő kárigényének csak egy részét ismeri el), akkor nincs szükség a Misnának erre a rendelkezésére, mivel ez a kötelezettség nem a Bölcsek, hanem a Tóra törvenye alapján terheli a hitelezőt, hiszen ő az, aki elismeri a kárigény egy részét (mode bömikcát). Ezért továbbra is fennáll a kérdés: a Misnában felsorolt négy eset melyikére vonatkozik a Misna utolsó megjegyzése? אלא רמא :לאומש .אשירא Smuél ehelyett azt mondta válaszában: A Misna utolsó megjegyzése inkább a Misna első szakaszára vonatkozik. יאמ אשירא ? [A Gömárá felteszi a kérdést:] Mit jelent ״az első szakaszra” kifejezés Smuél válaszában, hiszen a Misna első szakasza két különböző esetet ír le, amelyek közül az elsőben egyáltalán nincs eskütételi kötelezettség? :אפיסא אשירד -T •• J T " ־ [A Gömárá válasza:] Smuél szerint a Misna utolsó megjegyzése az első szakasz második esetére vonatkozik, amikor a hitelező így szól a kölcsönvevőhöz: nemű kötelezettségét (kofér bákol), nem kell esküvel alátámasztania állítását390. עלס״ ינתיולה ,וילע םינש היה ״הוש הלהו רמוא אל״ ,יפ אלא עלס דיתיולה ,וילע םירניד'השמח היה ״•T T I • S * — V TV ׳ T T • T T • “S ״הוש - .בייח T — V T 2/b. §. A kölcsönvevő így szól a hitelezőhöz: ״Egy szelát kölcsönöztél az elveszett zálog fejében, de a zálog értéke két szelá. Ezért egy szelával tartozol nekem.” De a hitelező azt mondja: ״Nem így van. Valóban egy szelát kölcsönöztem a zálog fejében, de a zálog értéke öt dinár így csak egy dinárral (azaz negyed szelával) tartozom.” Ilyen esetben a hitelező esküre kötelezett, mert a törvény szerint annak, aki részben elismeri a kárigény jogosságát (mode bömikcát), esküt kell tennie az általa elutasított részt illetően, és ezután csak az elismert kötelezettséget (jelen esetben egy dinárt) kell kifizetnie. ימ עבשנ - ימ ןודקפהש ,יולצא אמש עבשי הז איצויו הלה תא ןודקפה . A Misna ezek után felteszi a kérdést: ״Ki tesz esküt a zálog értékét illetően?” A Misna válasza: ״Az, akinél letétbe helyezték, azaz a hitelező. Annak pedig, hogy a hitelező teszi le az esküt, az a célja, hogy elejét vegyék egy OLYAN HELYZETNEK, MELYBEN A KÖLCSÖNVEVŐ tesz esküt a zálog értékét illetően, a hitelező ezután pedig kijelenti, hogy mégsem veszett el, és előveszi a zálogot, ezáltal kiderül annak valós értéke, a kölcsönvevőről pedig az, hogy hamisan esküdött, és ezáltal alkalmatlanná válik a tanúskodásra és az eskütételre más esetekben is.” A Bölcsek vonakodtak bárkit olyan eskü letételére kötelezni, amelynek igazsága vagy hamissága azonnal kiderülhet. Éppen ezért a zálogot birtokló hitelezőnek kell esküt tennie, mivel ha a zálog mégsem veszett el, az csak nála lehet. vevő iránti fizetési kötelezettség alól. Ha a kölcsönvevő nem bízik meg benne és nincsenek tanúk a zálog elvesztésére, a hitelezőnek le kell tennie a [Ráv Huná szerinti] letéteményesi esküt, kinyilvánítva, hogy a zálog nincs a birtokában, és ebben az esküben ki kell jelentenie azt is (gilgul suuá), hogy a kölcsön azonos értékű volt a záloggal. Azonban, ha a hitelező azt állítja, hogy a zálog értéke valóban magasabb volt, mint a kölcsöné, de kevesebbet ért, mint amit a kölcsönvevő állít, a hitelezőnek éppúgy le kell tennie a Tóra által azok számára előírt esküt (suuát háTorá), akik elismerik a kárigény egy részét, és ebben az esküben el kell mondania a letéteményesi esküt is, és csak ezután fizeti ki az elismert tartozást.” (Sulhán Árut), Hosen Mispát 72:12.). 390 Háláhá: Egy szelát kölcsönöztél a zálog fejében, de annak értéke két szelá volt. ״Ha a hitelező zálog fejében kölcsönöz pénzt, a zálog elvész vagy ellopják, és a kölcsönvevő azt állítja, hogy a zálog értéke nagyobb volt, mint a kölcsöné, a következő szabályok érvényesek: Ha a hitelező azt állítja, hogy a kölcsön és a zálog azonos értékűek voltak, akkor, ha biztos, hogy a zálog valóban elveszett - például ha a kölcsönvevő bízik a hitelezőben, hogy nem hazudik ilyen dolgokban, vagy ha tanúk igazolják, hogy a zálog elveszett -, a hitelezőnek le kell tennie azt az esküt (suuát heszét), amire a Bölcsek kötelezték azokat az alpereseket, akik tagadják bizonyítatlan adósságukát, ezzel kell megerősítenie állítását, miszerint a zálog valóban egyenértékű volt a kölcsönnel, s ezután mentesül a kölcsön-
