Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bává Möciá traktátus: 3. fejezet
Silém völo rácá Hsává... - A letét kárpótlásának törvényei 451 A letéteményes mindkét változat szerint megszerzi az állat tulajdonjogát, és nem csak a kétszeres kártérítésre való jogot, az első váltózatban azonban a megszerzés az átadás pillanatától érvényes, míg a második esetben csak a lopást közvetlenül megelőző pillanattól. יאמ והייניב ? Mi a gyakorlati különbség a Rává-féle megáilapítás két változata között? אכיא- :והייניב [A Gömárá ezt a választ adja:] A gyakorlati különbség közöttük: אישוק יברד .אריז (1) Rabbi Zérá kifogása, amely a letéteményesnek a lenyírt gyapjúra és az ivadékokra vonatkozó tulajdonjogával kapcsolatos, Rává megállapításának első változatára vonatkoztatható, a másodikra azonban nem. יא ,ימנ אמייקך .םגאב (2) Egy másik gyakorlati különbség a két váltózat között: ha az állat az ellopása pillanatában történetesen éppen egy gazdátlan mocsárban áll. Ilyen helyzetben, mivel az állatot nem a letéteményes udvaráról lopják el - és a második változat szerint ekkor kellene átmenjen a tulajdonába az udvar általi tulajdon-átruházás (kínján hácér) nem lép életbe, ennélfogva a letéteményes nem jogosult a kétszeres kártérítésre. Az első változat szerint azonban lényegtelen, hol áll az állat az ellopását megelőző pillanatban, mert a letéteményes már akkor megszerezte az állat tulajdonjogát, mikor a gondjaira bízták. Feljogosít-e egyedül a fizetési akarat a dupla kártérítésre? [A Gömárá Misnánk elemzését folytatja.] םליש״ אלו הצר עבשיל .״[׳רכו] Mi az alapja ennek a döntésnek? Miért állítja rabbi Zérá, hogy a tulajdonos hajlandó lemondani a kétszeres, négyszeres vagy ötszörös kártérítés kézhezvételének jogáról, de a lenyírt gyapjút és az állat ivadékait illetően fenntartja jogait? - אמתס ,אתלמד אתבש אתאד אמלעמ - ריבע 'ינקמד״שיניא7הפיוגמד״אחבש - יאל ריבע שיניא • I: — I•• ״ : T T T • : T T ״ • .ינקמד [A Gömárá ezt a választ adja:] Általában egy külső forrásból származó bizonytalan haszonról - például pénzbeli kártérítés - az ember inkább hajlandó lemondani, és azt átruházni, mivel lehet, hogy az sosem fog létrejönni. Ezzel szemben annak a haszonnak az esetében, ami magának az állatnak a testéből származik - például a lenyírt gyapjú vagy az ivadékok az ember nem valószínű, hogy átruházná a jogát, mivel ez a haszon biztosan létrejön. Ilyenformán a letétbe helyező lehet, hogy hajlandó lemondani egy tolvaj által esetelegesen fizetett pénzbeli kártérítésről, a saját állatáról lenyírt gyapjúról, illetve az állat ivadékairól azonban biztosan nem. אכיא ,ירמאד רמא :אבר השענ רמואכ ול בנגתשכל הצרתו ,ינמלשתו ךומס התבינגל היונק .ךל י Vannak, akik szerint a Rává nevében imént idézett megállapítás némiképp eltérő formában hangzott el: Rává azt mondta: ״Olybá kell vegyük, mintha a letétbe helyező a letét átadásakor a következő kijelentést tette volna a letéteményesnek: ״Ha a letétet ellopják, és te inkább fizetni fogsz nekem, mint hogy esküt tégy, amivel mentesítenéd magad a fizetség alól, akkor a tehenem tulajdonjogát az ellopása előtti pillanattól fogva, visszamenőleg megszerezted magadnak.«” Azaz a letéteményes csak közvetlenül az ellopás előtti időtől szerez tulajdonjogot, és nem az állat átadásának pillanatától, mint Rává véleményének előző változatában. mutat, hogy Maimonidész szerint mindennemű lenyírt gyapjú és ivadék - akár a lopás előtt, akár utána keletkezett - a letétbe helyezőé. Más kommentátorok azonban megkülönböztetik a lopás előtt keletkezett lenyírt gyapjút és a lopás előtti ivadékokát, amelyek szerintük a letétbe helyezőt illetik, illetve a lopás után keletkezetteket, amelyek nézetük szerint a letéteményes tulajdonát képezik. (Maimonidész, A kölcsönvett és az őrzésre átadott tárgyak törvényei 8:1.) 380 Hálálná■. A lenyírt gyapjút és az ivadékokat kivéve. ״Ha valaki letétbe helyez valakinél egy állatot, azt ellopják, és a letéteményes inkább fizet a letétbe helyezőnek, mintsem esküt tegyen, a tolvaj, ha megfogják, kétszeres kártérítést köteles fizetni a letéteményesnek, de magát az állatot a lenyírt gyapjával és az ivadékaival együtt a letétbe helyezőnek kell visszaszólgáltatnia. A letéteményes ugyanis csak máshonnan szerezhet hasznot, magából az állat testéből nem.” A Mágid Misne rá
