Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bává Möciá traktátus: 1. fejezet
Árbá ámot - Kínján hácér - A talált tárgy megszerzésének módjai 413 hogy a nézetkülönbség még arra az esetre is vonatkozik, mikor a péát egy szegény gyűjti be egy másik szegény részére? אהד האיצמ ליכה םיינע ,הלצא Ezt az ellenvetést, egy a Misnánkban felhozott másik eset elemzése által is alá lehet támasztani: Egy talált tárgy tekintetében nyilvánvalóan mindenki - akár gazdag, akár szegény -, úgy tekintendő, mint egy nélkülöző a péá te!öntetében: tehát bárki megszerezheti, és senki sem formálhat külön jogot rá. ןבתו: היה בכור לע יבג המהב הארו תא ,האיצמה רמאו :וריבח^ הנת״ /׳יל הלטנ :רמאו ינא״ יתיכז ״הב - הכיז .הב T T T T És Misnánkban azt tanultuk: ״Ha valaki éppen lovagol, És észrevesz egy földön fekvő, GAZDÁTLAN TÁRGYAT, ÉS ODASZÓL EGY közelben álló személynek: »Add ide azt a tárgyat!«, ha az utóbbi fölveszi a gazdátlan tárgyat, És azt mondja: »Magamnak szereztem meg«, akkor, noha nem ő vette észre először, a fölvevésével MEGSZEREZTE azt.” Ráv Náhmán értelmezése szerint Misnánk azt jelenti, hogy még ha a gyalogos olyan szándékkai vette is föl a tárgyat, hogy a lovasnak adja, közben meggondolhatja magát, mivel csupán ezáltal a lovas még nem szerezte meg azt. Már most Ulá érvelése szerint ha egyszer valaki a fölvétellel megszerezhette volna magának a tárgyat, akkor mindenki szerint képesnek kellett lennie rá, hogy a fölvevés által a lovasnak szerezze meg. Misnánkból azonban az tetszik ki, hogy egy ember nem szerezhet meg egy gazdátlan tárgyat más képviseletében! יא תרמא אמלשב ינעמ ינעל תקולחמ péára, noha egyelőre tehetős ember, és nincs joga megtartani. (2) És mivel ha kívánta volna, megszerezhette volna magának a péát, ezért más részére is megszerezheti. ןנברו :ירבס דח וגמ - ,ןנירמא ירת וגמ - אל •ןנילמא Bölcseink azonban azt mondják: Egyetlen miueí-érvelést alkalmazhatunk, de kéttőt már nem. Rabbi Eliezerrel ellentétben a Bölcsek azt állítják, hogy ez a migo (״mivel...”) elve, azaz csak egyszer folyamodhatunk olyan fajta érveléshez, hogy mivel valami elméletileg megtörténhetett, azért tekintsük úgy, mintha meg is történt volna. לבא ינעמ ינעל - ירבד ליכה הכז ,ול וגמד יכזד הישפנל יכז ימנ .הירבחל Ha azonban a péát egy szűkölködő gyűjtötte be egy másik szűkölködő részére, az esetben mindenki egyetért - rabbi Eliezer és a Bölcsek is -, hogy az a szűkölködő, aki begyűjtötte a péát, megszerezte azt a másik szűkölködő részére, ugyanis ez esetben a ״mivei” elvet csak egyszer alkalmazták: hiszen mivei megszerezheti magának a péát, megszerezheti azt másnak is. רמא היל בר ןמחנ :אלועל אמילו רמ ינעמ ינעל :------ •• ־־ -T :I ts ••ן T ־־ *• T : • T • ,תקולחמ [A Gömárá itt rabbi Eliezer és a Bölcsek nézetkülönbségének értelmezése kapcsán más álláspontra helyezkedik:] Ráv Náhmán azt mondta Ulának: a Misnában szereplő nézetkülönbséget miért csak arra az esetre korlátozod, amikor a gazdag ember gyűjti a péát a szegény ember részére, miért nem mondja a tisztelt úr, inkább azt,
