Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bává Möciá traktátus: 1. fejezet
Árbá ámot - Kínján hácér - A talált tárgy megszerzésének módjai 407 Bevezető ״az ember és a Teremtője” (םירבד ןיבש םדא םוקמל, duárim söbéjn ódám láMákom) illetve ״az ember és a felebarátja” között (םירבד ןיבש םדא וריבחל, duárim söbéjn ádám láhávéjro), mivel az emberek közötti viszonyok szoros kapcsolatban állnak az ember és a Teremtője közötti viszonnyal. Jóllehet a Tóra bizonyos fokig felosztja a tárgykört a különféle halahikus törvények között, a különféle törvények a gyakorlatban általában összefonódnak és kölcsönős kapcsolatban állnak egymással - mint az a Tóra Mispátim hetiszakasz részében349, és még inkább a Kdosimban350 és a Ki íécében351 látható. A szakrális ügyek kapcsolatban vannak a polgári perekkel, az erkölcsi irányelveket átmeg átszövik a szakrális ügyek törvényei, és így tovább. Az erkölcsi elvek nemcsak a kereskedelmi és a társadalmi kapcsolatokat határozzák meg illetve kötődnek hozzájuk (például tiltják a rablást, tolvajlást, csalást és megtévesztést), de számos olyan polgári szabályozás létezik, amely a Tórában a hukim (nem az emberi racionalitáson alapuló rendeletek) kategóriába tartozik, mivel olyan magatartási szabályokat fektetnek le, amelyek messze túlhaladják a társadalmi rend igényeit, és önmagukban véve alapvető vallási jelentőség hordozói (például a kamatszedés tilalma, vagy a letét visszaszolgáltatásának törvényei). A könyörületesség és a jótékonyság nem csupán egyes egyénektől függő kiegészítései a törvény irányelveinek: a polgári jog meghatározójaként már maga a Háláhá a törvény szervés részévé teszi a könyörületességet. Maga a törvény számos vonatkozásban túllép a törvény betűin. Következésképp érthető, hogy miért tesz különbséget a rabbinikus törvény a bárhol, bárkivel kötött üzleti egyezségekre vonatkozó általános törvények, illetve a zsidók közötti ügyletekre vonatkozó számos törvény között. Az általános törvényi alapelvek és meghatározások lényegében véve a din - a törvény betűje - kaA Báuá Möciá (אבב אעיצמ, A középső kapu) traktátus valójában csak a Nözikin (ןיקימ, Károk) című ősi traktátus egyik része, amelynek témája a polgári jog, és amelyet a hoszsza miatt három részre tagoltak. Miként az ősi traktátus többi részeinek, a Báuá Möciának is van egy fontos, központi témája, amely számos nagyterjedelmű, részletes halahikus fejtegetésre ágazik szét, és a talmudi fejtegetések általános gyakorlatát követve, időnként rokon- illetve távoli témák felé kalandozik. E traktátus központi témája az üzleti tevékenység, amit a Tórában található, erre vonatkozó törvények határoznak meg és szabályoznak, s aminek ugyanakkor sajátos formát is adnak. A traktátus nem foglalkozik a kereskedelem és tulajdonszerzés minden törvényével, hanem csak az ügyleteknek azokat az aspektusait tárgyalja, amelyekben a Tóra szabályokat, tilalmakat és parancsolatokat fűz a tulajdonszerzés és a kereskedelem általános törvényeihez. Emiatt e traktátus témája java részt egy olyan területen mozog, amelyet a polgári és a vallási (rituális) törvények egyaránt lefednek. Ennek a traktátusnak a törvényei összefüggnek azokkal, amelyeket a Tóra említ az elvesztett tárgyak megtalálásával, az értékesítési és a pénzügyi csalásokkal, a kamatszedés tilalmával, a négyféle letéteményessel, a bérek késedelmes kifizetésével, a letét megrongálásával és hasonlókkal, illetve azzal a lehetőséggel kapcsolatosan, miszerint a munkás ehet abból a terménybői, amivel dolgozik. A Báuá Möciá bizonyos értelemben tehát az egész Tóra egyik legjellemzőbb vonását tárja fel, amely szerint a polgári jog, az emberek közötti kapcsolatrendszer nem csupán emberek egymással szabadon kötött egyezségeiből és nem is csak egy adott közösség többsége által elfogadott tetszőleges társadalmi szerződésből áll, hanem ez a jogrendszer isteni eredetű, mivel a Tóra nem tesz lényegi különbséget 351 ÖMózes 21-25. 349 2Mózes 21-23. 350 3Mózes 19.
