Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Bává Möciá traktátus: 1. fejezet

408 Bává Möciá traktátusa 1. fejezet gári jog valójában olyan ügyletként határozza meg az érvényes tranzakciót, amelynek során a tulajdonjogok (a kínján) vagy a tulajdonjoggal együtt járó bizonyos jogok egyik félről a másik­­ra szállnak. A kínján maga egyfajta lényegi kapcsolat egy ember és egy bizonyos tárgy között, és ez a kapcsolat csak kétféleképpen szakítható meg: a tulajdonos halálával, vagy ha a tulajdonos átru­­házzá a tulajdonjogát (illetve lemond róla). Előfordul, hogy a tárgyat a tulajdonos tény­­legesen a birtokában tartja és használja, de az is lehetséges, hogy nincs a birtokában. Ez lehet akaratlagos (amikor kölcsön- vagy bérbe adja, illetve letétbe helyezi), és lehet akarata ellen való (mikor a tárgy elvész vagy ellopják). Min­­den ilyen esetben meg kell határozni, milyen mértékben marad a más által használt tárgy továbbra is a tulajdonosé, és hogy milyen kő­­rülmények esetén válik semmissé a tulajdonjog, s váltja fel azt annak az embernek a kötelezett­­sége, akinél a tárgy ténylegesen van (aki bizo­­nyos esetekben magának ״szerezte meg”, akár fizetett érte, akár sem). Ezeknek a különbségtételeknek számos gya­­korlati következményük van a tárgy tényleges birtokában lévő személyre háruló felelősség mértékének szempontjából, továbbá a tárgy megrongálása, a tárgy birtoklásából eredő köte­­lezettségek, valamint a kamatszedést és a meg­­tévesztést tiltó törvények vonatkozásában. Még olyan esetekben is, mikor a tulajdon­­jog másokra száll, számos problémát vetnek föl a tulajdonjog átszállásának módozatai, a törvény szerint érvényes megszerzési módok (ezek legtöbbjét a Bává Bátrá tárgyalja), és ami a legfontosabb: a tulajdonjog átszállásának pontos időpontja. A tulajdonjog átszállásának időpontja határozza meg, hogy két olyan em­­bér között, aki egyaránt igényt tart valamire, melyiket illeti az elsőbbség. Ez az időpont je­­löli azoknak a kötelezettségeknek a kezdetét, amelyek egy bizonyos pillanattól kezdve a vá­­sárlókra hárulnak (például elzálogosításkor), és meghatározza, hogy egy bizonyos tulajdon vásárlás vagy valamilyen más megoldás által történő átadásával kapcsolatos egyezségek semmissé nyilváníthatók-e. Mindezek a prob­tegóriába tartoznak, és az emberiség egészé­­re vonatkoznak: mind a ״Noé gyermekeinek” irányt szabó egyetemes törvényekre, mind a zsi­­dó törvényre. A Háláhának azok a vonatkozá­­sai azonban, amelyek םינפל תרושמ ןידה íifnim misurát hádin, azaz meghaladják a törvény betű szerinti értelmezését -, különféle viszo­­nyok egy sajátos hálózatát hozzák létre a zsidó­­ság ״nagy családján” belül, az egyes embernek a ״testvéréhez” való viszonyát. Az elvesztett tárgyak visszaszolgáltatására vagy a kamatsze­­dés tilalmára vonatkozó törvények például nem tartoznak a tisztességes kereskedelem törvényei közé, ezzel szemben részei az együttérzés tör­­vényeinek, amelyek különösen a zsidóság belső társadalmi berendezkedésére jellemzőek. Ebből a szempontból a Bává Möciá halahikus törvényei a magaviselet négy szintjét képviselik. Az első szinthez tartoznak azok az egész em­­beriségnek irányt mutató általános törvények, amelyek a tulajdonjog átruházásából eredeztet­­hetők (ezekhez tartozik a Tórában lefektetett idevágó törvények illetve a rabbinikus előírások közötti különbségtétel). A második szintet a ki­­fejezetten zsidókra vonatkozó törvények alkot­­ják, amelyek kivételekként szemlélendők, és különös hangsúlyt helyeznek a könyörületesség által áthatott és enyhített igazságszolgáltatásra. E törvényeken túlmenően léteznek olyanok, amelyek vagyonelkobzásra ugyan nem jogo­­sítják fel a bíróságot, arra azonban igen, hogy elítélje az olyan magatartást, amellyel ״Bölcse­­ink szelleme nem elégedett” (például hogy ימ ערפש mi sepárá megrójon egy olyan embert, ״aki megszegte a szavát”, azaz - bár a törvény betűje erre nem kötelezi - nem teljesíti egy vál­­lalt kötelezettségét,). Végezetül van a teljes égé­­szében etikai vonatkozású terület, amely fehé­­ren-feketén kötelezi az erényeseket352: ״Azért, hogy járj a jóknak útján, s megőrizzed az igazak ösvényeit”. Mindezeken kívül a jogelmélet szempontjá­­ból létezik egy olyan téma, amely a Bává Möciá minden értekezésének szerves része, neveze­­tesen a ןינק kínján (akvizíció: tulajdonszerzés) általános kérdése. A kínján az az alapvető tu­­lajdonszerzési aktus, amellyel a tulajdonos a birtokában lévő tárgy fölött rendelkezik. A pol­352 Példabeszédek 2:20.

Next

/
Thumbnails
Contents