Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bevezető
28 A Talmud gondolatvilága, felépítése és stílusa a Talmud fejlődésére, gyarapodására vonatkozólag, abból azonban, ami a rendelkezésünkre áll (például Ráv Serirá Gáón levele), a következő kép rajzolódik ki: a talmudi tudósok hol az év meghatározott időpontjaiban gyűltek össze, hol pedig csak úgy véletlenszerűen találkoztak egymással. Beszélgetéseiket, tanításaikat és viselkedésüket a kortársak emlékezetükbe vésték (és néha még rövid írásos feljegyzéseket is készítettek róluk). Ebből a nyersanyagból épül fel a Talmud. Egy kiemelkedő tudósnak tökéletes jártassággal kellett rendelkeznie az írott tan, és hasonló mérvű ismeretek birtokában kellett hogy legyen a teljes Misnára vonatkozóan is. Csak ha e két terület mesterévé vált, akkor számított kellően nagy tudásúnak ahhoz, hogy belefoghasson a tórái tanulmányok magasabb szintjébe, a Talmud tanulmányozásába. A talmudi stúdium tehát már egy magasabb szintet, a specializálódás egy magasabb fokát jelentette. A kiindulási alap a Misna volt, ám a Misna kijelentései egyúttal a halahikus kijelentések és általában véve a Tóra mélyebb megértésének is alapjául szolgáltak. Minden egyes Misna forrása volt több standard, már-már rutinszerűen feltett kérdésnek, mint amilyen a ןיתינתמ ינמ vagy ״ - ןאמ אנת Melyik tannának tulajdonítjuk a Misnánkban kifejezett véleményt?” Az eme bevezető kérdésekre adandó válaszok néha nyilvánvalóak voltak a kellő ismeretekkel felvértezettek számára. Ilyen esetekben mind a kérdés, mind pedig a válasz a tudósok őszszességének névtelen és kollektív hozzájárulásaként maradt fenn. Olyan is előfordult, hogy bonyolultabb problémák merültek fel, ám ezek is, úgymond, közös tulajdonná lettek, mivel minden egyes tudós igyekezett a maga képessége szerint hozzájárulni valamivel az adott problémák megoldásához. Esetenként persze maradtak megoldatlan problémák is, amelyek aztán nemzedékeken keresztül foglalkoztatták a tudósokat. A természettudományok területén is találkozunk olyan kérdésekkel, amelyekre nemzedékek együttes erőfeszítései ellenére sem született még kielégítő válaszok. A Talmudban is vannak olyan esetek, ahol több nemzedék egyesített törekvéseit követően végül egy tudósnak egyedül sikerült megoldást találni egy problémára. Ezt a megoldást így aztán neki tulajdonították, és a Talmudban az ő személyes felismeréseként került rögzítésre. között. Tulajdonképpen a háláha és az ágádá olyan meghitten fonódik egymásba, hogy égészén elmosódik a kettő közötti különbség. Nagyón hasonlítanak egymásra módszerük és gondolkodásmódjuk tekintetében, és az egyikből a másikba való átmenetet rendszerint úgy kezeli a Talmud, hogy a gyakorlati különbségekre ne essék hangsúly. A Talmud tárgya a valóság a maga teljességében, beleértve azokat a dolgokát, amelyek speciális kötelezettséget rónak az emberre - ezek tartoznak a háláha kategóriájába - és azokat, amelyekkel kapcsolatban nem beszélhetünk efféle kötelezettségekről - ezek pedig az ágádá kategóriájába tartoznak. A Talmud halahikus és aggádikus elemei nincsenek ellentmondásban egymással, sokkai inkább kiegészítik egymást. Ha az alaptéma normatív, azaz olyasmiről van szó, amely mindenkit egy bizonyos fajta viselkedésre, cselekvésre kötelez, akkor ez a traktátusnak egy alapvetően halahikus jelleget ad. Ha a traktátus etikai és spirituális kérdésekkel foglalkozik, akkor ez értelemszerűen az aggádikus jelleget erősíti. Az aggádikus anyag bősége az olyan traktátusokban, mint amilyen a Bráhot vagy a Szotá és hiánya például az Eruuin-ban könynyen megérthető, ha tisztában vagyunk vele, milyen természetű témákat boncolgatnak ezek a traktátusok. Mivel a Bráhot általános morális és vallási kérdéseket tárgyal, mi sem természetesebb, hogy itt az ágádá kap jóval nagyobb terét. Ugyanez igaz a Szotá traktátusra is, amelynek fő tárgya a házastársi hűtlenség vallási és morális aspektusai. Az Eruuin traktátusban azonban, ahol a morális és spirituális meggondolások nem kapnak központi helyet, a háláha van túlsúlyban. Még ha az ágádikus elemek nincsenek is közvetlen kapcsolatban az adott traktátus tárgyával (ami igen gyakran megesik), sokszor mégis implicit kapcsolat állhat fenn az ágádikus és a halahikus elemek között, már ami a traktátus központi tárgyához fűződő viszonyukat illeti. A Talmud gyarapodása Azt a számos nehézséget, amellyel a Talmud tanulmányozója szembe találja magát, a könyvnek az a különleges struktúrája okozza, amely maga is létrejöttének módjából fakad. Noha nincs birtokunkban bőséges történelmi forrásanyag
