Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bevezető
26 A Talmud gondolatvilága, felépítése és stílusa ״ - אמלעmindenki szerint” [szó szerint, ״az eg ész világ szerint”]). Csupán különleges esetekben rangsorol a Talmud a vélemények között korábbi, eltérő nézőpontok szerint. A negyedik elv az, hogy minden a forrásokban fellelhető információnak fontos jelentéstartalma van. A már említett részletek nem ok nélkül kerülnek megismétlésre; nem találunk olyan kijelentést, amelynek tartalmát már ismert tényekből egyszerűen és logikusan ki lehetett volna következtetni; és látszólag közismert dőlgokat is csupán akkor rögzít a Talmud, ha azok valamilyen új vagy szokatlan vonással bírnak. A látszólagos szószaporítások olyan kérdésekre késztetnek, mint a ״ - אטישפHisz ez nyilvánvaló, nem?!” vagy ״ - יאמ עמשמן? ןלMit próbál közölni velünk?” Az efféle kérdésekre a válasz rendszerint úgy kezdődik, hogy ״ - אכײוצSzükséges volt ezt elmondani...,” bizonyítva, hogy egy látszólag fölösleges kiegészítés igazából fontos és szükséges volt. A Talmud elmagyarázza és definiálja azokat az eseteket és azokat a speciális körülményeket, amelyek tudatosítását épp az adott ismétlés teszi lehetővé, vagy demonstrálja, hogy a kifejezésmódban alkalmazott különleges hangsúly híján más, hibás következtetésekre jutottunk volna. Gyakran hasonló kérdés hangzik el, amikor a Talmud úgy találja, hogy egy az amórák közötti véleménykülönbség látszólag nem egyéb, mint egy a tánák között már felmerült véleménykülönbségnek a megismétlése. A kérdés: ״ - אמיל יאנתכKi kell-e jelentenünk, hogy ez a különbség ugyanaz, mint ami már a tánák között is felmerült?” - olyan, amelyre a Tálműd minden áron igyekszik nem igenlő választ adni. Úgy próbálja meg bebizonyítani, hogy a tánák véleménykülönbségei nem azonosak az amórákéival, hogy rámutat a közöttük mutatkozó egészen aprócska, de mégiscsak létező különbségekre. Ezek az alapelvek, amelyek a talmudi vizsgálódás axiómarendszerét alkotják, a következőképpen foglalhatók össze: 1. A Misnák és más tannaitikus kijelentések szolgálnak a Talmud igazságkeresésének forrásanyagául. 2. A fórrások minden részletükben pontosak és precízek. 3. A vizsgálódónak meg kell találnia, hogy az hanem a nyelvhasználata is, a kifejezések, amelyeket a Misna használhatott volna, de mégsem használt, valamint a Misnában említett dolgok sorrendje. Mindezen elemekből áll össze a jellegzetes talmudi stúdium, az úgynevezett קױך ״ -pontosság” alapja. Az alapvető elgondolás itt az, hogy a - talmudi értelemben vett - igazi tudós olyan személy, akit nem csupán intellektuális kiválóság, hanem általános tökéletesség jellemez. Az ilyen tudós Isten szavát fejezi ki és testesíti meg, ahogyan az a Tórában kinyilatkoztatik. Ezért az ilyen tudós viselkedését - minden egyes szóbeli megnyilatkozását is beleértve - abszolút precizitás és isteni irányítás jellemzi, és mértékadó forrásként szolgál a kötelező erejű halahikus döntésekhez: ״A tudósoknak még a hétköznapi társalgásai is tanulmányozásra érdemesek”8. A harmadik alapelv az, hogy a Misnában kifejezett összes véleménynek van egy általános és közös alapja, és hogy miközben azon vagyunk, hogy megértsük a Misna vagy az amórák szavait, mindig azokat az elemeket keressük, amelyek összhangba hozzák egymással a vitatkozó feleket, nem pedig azokat, amelyek megosztják őket. A Talmudban olvasható legszigorúbb és leglényegesebb kérdések közül igen sok éppen a véleménykülönbségek feloldására irányuló vágyból fakad. Nem a vélemények és elvek közötti eltérések kihangsúlyozása s ily módon különálló csoportok és trendek kialakítása a cél, hanem sokkal inkább a különböző vélemények közötti rokon vonások feltárása, a közös és egyesítő vonások kihangsúlyozása. Ez az elv két alapvető módon nyer kifejeződést. Először is, a források egymástól való megkülönböztetésével a Talmud igyekszik a vitatkozó felek között felmerült problémás kérdést a lehető legszűkebb keretek közé szőritani, és amikor a vizsgálódás folyamán eljutunk a vita forrásához, egyszeriben kiderül számunkra, hogy a véleménykülönbség egy hajszálnyi nüánszra alapul, amelyet két különböző módón is lehet értelmezni. Másodszor, a Talmud igyekszik megmagyarázni, hogy a Misna vagy az amórák szavai nem egyetlen tudós speciális szempontját képviselik, hanem összeférnek mindenkinek a véleményével (אבילא ילוכיז 8 Áuodá Záró 19b.
