Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Bevezető

24 A Talmud gondolatvilága, felépítése és stílusa zonyított tények gyűjteményeként kezelték; ám a talmudi stúdiumoknak csupán kiindulópontjá­­ul szolgált. A Misna rövid, halahikus döntések formájában tálalja a tényeket; ám az elmélet, az egyes tárgyak közötti kölcsönhatások elemzése, a források kinyomozása, a vezérlő elvek megta­­lálása és meghatározása és mindezen anyagnak a gyakorlati használat számára való rendszerbe szervezése - mindez még elvégzésre várt. A tér­­mészettudományok esetében az efféle munkát a tudományos munkatársak végzik el; a Talmud esetében ezt a szerepet az amórák töltötték be. A Talmud szinte minden Misna esetében fel­­vet bizonyos alapvető kérdéseket. Az egyik leg­­gyakoribb kérdés a ״ - ןאמ אנתMelyik tannának tulajdonítható az ebben a Misnában kifejezett vélemény?” A Misna - végleges formájában, ahogyan rabbi Jehudá há-Nászi megszerkesztet­­te - számos olyan tudós állításainak és vélemé­­nyeinek a gyűjteménye, akik gyakran nincsenek név szerint azonosítva. A Talmudnak érdeke kideríteni, hogy kik a szerzői az anonim Mis­­náknak. Ez az információ több okból is fontos. Néha a halahikus döntések meghozatalához hasznos. Ha ugyanis tudjuk, hogy egy bizonyos Misna egy olyan tudós nézőpontját képviseli, akinek a gondolatmenetét a misnai autoritások többsége elutasította, akkor valószínű, hogy ezt az anonim Misnát is elvetették mint olyat, amely halahikusan nem kötelező érvényű. Ez a nyomozás azonban legfőképpen elméleti hasznot hajt. Mihelyst azonosítottuk az anonim Misnák szerzőit, máris képesek vagyunk meg­­érteni és feloldani a különböző Misnák közötti látszólagos ellentmondásokat. Példának okáért, ha tudjuk, hogy egy adott tárgyhoz írt Misná­­nak rabbi Jehudá a szerzője, akkor ez alapján már azt is tudni fogjuk, hogy egy rabbi Méirtől származó Misna szükségszerűen különbözik majd tőle mind a megközelítés, mind pedig a módszer tekintetében. Egy Misna szerzősége beazonosításának tehát alapvetően az az oka, hogy az igazságot a maga teljes spektrumában ismerhessük meg. Amikor a Talmud azt kérdi: ״Melyik tannának tulajdonítható a Misnánkban kifejeződő véle­­mény?”, egy összehasonlító és elemző módszert használ a válasz kiderítéséhez. Az adott Misná­­val megegyező tartalmú, de részletgazdagabb szövegrészeket idéz. Mivel eme idézett pasz­­szusok szerzői ismertek, a Misnában szereplő igazságokként kellett elfogadni. Egy nemzedék kinyilatkoztatott tudásának summája azon nem­­zedék Tórájaként ismeretes, e Tóra továbbadá­­sa a következő nemzedéknek pedig a jól ismert ״ - תלשלש הלבןקהa hagyomány láncolata”. A korábbi nemzedékek, akik időben közelebb él­­tek az eredeti kinyilatkoztatás eseményéhez, nyilvánvalóan közvetlenebb és teljesebb tudás­­sál bírtak róla. Ezért is esik az ő véleményük nagyobb súllyal a latba. Nem arról van szó, hogy a Talmud a koráb­­ban élt nemzedékeket minden esetben bölcsebb­­nek, megértésüket alaposabbnak, mélyebbre hatolónak tekinti. Sőt a Talmud gyakran éppen ezzel ellentétes feltevéssel él. Számos területen, mint például a gyakorlati halahikus döntések esetében is, éppen hogy a későbbi autoritások véleménye a mérvadó, még akkor is, ha az üt­­közik a korábbi autoritások véleményével. (A jól ismert alapelvet, ״ - הכלה יארתבכa háláha a későbbi autoritások szerint [értelmezendő]” - a Talmud és a későbbi rabbinikus irodalom is elfogadja a halahikus döntések meghozatalának normájaként.) Az alapvető törvények lényegi vonásait és alapelveit illetően azonban logikus, hogy a Talmud nagyobb fontosságot tulajdonít azoknak, akik időben közelebb éltek az elsőd­­leges forráshoz, azaz a Szináj hegyén történt isteni kinyilatkoztatáshoz. A Talmud rétegről rétegre épült, számos nemzedék egyesített erőfeszítéseinek eredmé­­nyeképpen. Minden egyes nemzedék tovább adta az általa megöröklött judaizmussal kapcso­­latos alapvető nézeteket, hozzáadva ahhoz saját elképzelései és képességei szerint és abban a modorban, amelyben adott nemzedék tudósai ki tudták fejezni az általuk örökül kapott ha­­gyományt. Az egyik nemzedék alkotó munká­­ja szolgál alapul a következő nemzedék alkotó munkájához. Ebben rejlik a Tóra megszakítat­­lan folytonossága. A talmudi vizsgálódás tárgyai Amint a Talmud bölcsei, az amórák, megkap­­ták a munkájukhoz szükséges alapvető nyers­­anyagot - a Misnát és más korabeli, tánáktól származó forrásokat (néha többek között korai amórák állításait) -, a talmudi stúdium gyakorta­­tilag el is kezdődött. Mint azt már fentebb emlí­­tettük, ezt a nyersanyagot megcáfolhatatlan, bi­

Next

/
Thumbnails
Contents