Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Sábát traktátus: 2. fejezet
Máj Hánuká... - A Hánuká történte és szabályai 133 megszegve ezzel a ״...ne fejezd be...” törvenyét. A Brájtá harmadik oka azzal támasztja alá Ráv Huná hanukai rendelkezését, mert azt tanítja, hogy maga a Tóra aggódik az emberek gyanúja miatt, s ezért úgy rendelte el a péá micváját, hogy ezt elkerülje. A különböző lámpások רמא בר קחצי רב הפידר רמא בר אנוה: רנ שיש הל ינש תויפ - הלוע ינשל ינב .םדא Ráv Jichák bár Rödifá tanította Ráv Huná nevében: Az olyan lámpás, amelyiknek a fedele két oldalán két külön nyílás van93, az két embernek is beszámít ha két lángot gyújtanak rajta. רמא :אבר אלימ הרעק ןמש הפיקהו ,תוליתפ הפכ הילע ילכ - הלוע המכל ינב ,םדא Rává azt mondta: Abban az esetben, ha valaki megtölt egy tálat olajjal, és körülveszi kanócokkal, vagyis több kanócot helyez el úgy, hogy a tál közepétől küllőformán szétágazzanak és a végük a tál peremén nyugodjon, akkor - ha a gyújtás előtt egy a fentihez hasonló szerkezetű fedelet tett a tálra, amely elválasztja a kanóc végeket, a gyújtás több embernek szolgál, vagyis annyi embernek, ahány kanóc van. אל הפכ הילע ילכ - האשע ןימכ ,הרודמ וליפאו דחאל ימנ הניא .הלוע Ha azonban nem tett fedelet a tálra, azzal olyanná teszi a lámpást mintha egy nagy tűz lenne, és a gyújtása még egyetlen embernek sem elegendő. A sok kanóc lángja a tál közepe fölött egyesül, és a Bölcsek által előírt lámpás helyett egyetlen nagy lángot alkot (Rási)94. ינפמו לוטיב םיינע - אלש והי םיינע ןיבשוי ןירמשמו: וישכע״ חינמ לעב תיבה .״האפ A második ok a szegények kényszerű tétlen- SÉGE. A cél, HOGY A SZEGÉNYEKNEK NE kelljen ÁLLANDÓAN OTT ÜLNI ÉS VÁRNI AZ IDEJÉT, amikor mondhatják: a gazda most jelöli ki a péát. Ha a gazda bármikor kijelölheti a péát, a szegény kénytelen ezt tétlenül kivárni. Mikor azonban fel tudják mérni, hogy mikor lesz esedékes (vagyis az aratás végén), akkor hasznosan is el tudják tölteni az idejüket. ינפמו דשח - אלש ויהי ןירבוע ןיבשו םירמוא: איבת םדאל'הראמ אלש׳ חינה האפ .והדזעב •• T : T •• • • V T T S T •• J A harmadik ok az a gyanú, hogy az arra járók, akik látják, hogy a gazda az aratás végén jár, és nem tudják, hogy meghagyta már a péát, nehogy azt mondják: átok sújtsa azt az embert, aki nem hagyja a mezején a péát. םושמו לב״ .״הלכת Végül negyedikként indokolja a követelményt a ״...ne fejezd be földed széléig...” vers is, ami arra utal, hogy a péát az aratás végén kell otthagyni. וטא והלוכ ואל םושמ לב״ ״הלכת ?והנינ [A Gömárá ezzel a negyedik okkal kapcsolatban megkérdezi:] És nem mind a ״...ne fejezd be...” miatt van? Hiszen mind azt magyarázza, hogy az írás miért köti ki, hogy a péát az aratás végére hagyják. Miért adja meg rabbi Simon ezt a bibliai forrást külön indokként? רמא :אבר ינפמ .ןיאמרה [A Gömárá válaszol:] Rává azt mondta: A negyedik indokot úgy kell értelmezni, hogy a csalók miatt kell az aratás végén meghagyni a péát, azaz hogy egy csaló gazda ne állíthassa hamisan, hogy már korábban, aratás közben kijelölte a péát, előbb el kellett volna oltani a lángot. Az is előfordult, hogy a csésze és a fedél egyben volt. Ráv Huná egy olyan esetről szól, amikor a fedél két oldalán egy-egy lyukat fúrtak, és mindegyikbe dugtak egy-egy kanócot hánuká-lángnak. 94 Báál Háitur (idézi a Rán) hozzáteszi, hogy ha a kanócok között egyujjnyira távközöket tartanak, akkor a lángjuk nem egyesül, tehát a meggyújtásuk akkor is érvényes, ha a tál nincs lefedve. 93 A talmudi korban általában fedeles csésze alakú, égetett agyagedényeket használtak világítás céljára. Szokás szerint a fedél peremébe fúrt lyukon keresztül helyezték bele a kanócot. A fedélen kis mélyedés volt található, melybe pedig egy kisebb lyukat is fúrtak. Ebbe olajat öntöttek, és innen csepegett a kis lyukon keresztül az edénybe. Úgy tűnik, hogy az olajat nem közvetlenül az edénybe töltötték, mert akkor az edény újbóli feltöltéséhez le kellett volna venni a fedelet, ahhoz viszont
