B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945–1948
I mében a szénbányákat és a hozzájuk kapcsolódó melléküzemeket államosították.44 Ezzel az állami szektorban dolgozó munkások aránya elérte a 22%-ot. A külföldi érdekeltségek esetében csak azokat a vállalatokat mentesítették, melyek részvénytöbbsége angol, amerikai vagy szovjet tulajdonban volt. Egyéb országok állampolgárainak érdekeltsége, vagy angol, amerikai, illetve szovjet részvényminoritás esetén a vállalatokat államosították. így került az intézkedés hatálya alá a MÁK Rt. is, mely 30%-os francia-svájci érdekeltséggel működött.45 A törvény kártalanítást is kilátásba helyezett, és az erről szóló törvényjavaslatot a kormánynak 1946. október 26-ig kellett volna a nemzetgyűlés elé terjesztenie; ezt a határidőt azonban először meghosszabbították 1948. december 31-ig, majd végérvényesen mellőzték. A szénbányák államosítása még nem mondott ellent a Függetlenségi Front programjának, és a Nyugat-Európában ekkor zajló nacionalizálások mértékét sem haladta meg. Érdekes megfigyelni, hogy a szénbányák államosítását az ausztriai államosításokkal egyidőben hajtották végre és az ipari munkásságnak hozzávetőlegesen azonos hányadait érintették. A MÁK Rt. az államosítással elvesztette teljes vagyonának kb. 80%-át és kénytelen volt egyéb érdekeltségei közé visszavonulni. A társulat tatabányai ipartelepén pedig a szénbányák mellett így került állami tulajdonba a felsőgallai karbidgyár, a szénlepárló üzem, valamint az erőmű. (Az ipartelepen két erőmű is működött: az egyik az 1898-ban épült tatabányai erőmű, mely a MÁK Rt. üzeme volt; az 1920-as évek végén pedig megkezdte működését a bánhidai erőmű, mely az angol érdekeltségű Magyar Dunántúli Villamossági Rt. tulajdonában állt, szénnel viszont a MÁK Rt. bányái látták el.) Az iparvidék tehát két részre szakadt: egy állami és egy magánkézben lévő vállalatra (MÁK Rt.). Ezzel pedig a fentebb ismertetett decemberi minisztériumi feljegyzésben megvalósult hátrányos helyzet alakult ki. Az államosítás pedig nemhogy megszüntette volna a szociális problémákat, hanem újabbakat szült. Az Iparügyi Minisztérium ugyanis átvette a MÁK Rt. központi alkalmazottainak mintegy felét, Tatabányán ugyanakkor nagyszámú munkavállaló nem került átvételre, holott munkakörükre való tekintettel az államosított üzemek állományába kellett volna tartozniuk. Az át nem vett és a MÁK Rt-nél alkalmazást nem nyert munkavállalók felmondási járandósága és végkielégítése pedig a vállalatot terhelte. A MÁK Rt. üzemeinél maradt dolgozók ugyanakkor továbbra is tagjai maradtak a tatabányai bányatárspénztárnak.46 Az állam pedig nem is igazán tudott mit kezdeni az államosított szénbányákkal, ugyanis ezen üzemek irányítására egy akkora állami óriásvállalatot kellett létrehozni, melyhez hasonló addig még nem is létezett a magyar történelemben. Ráadásul az államosítás során összevont vállalatok felépítése meglehetősen eltérő volt: míg a Salgó és a MÁK fejlett, ám eltérő adminisztrációval rendelkeztek, addig a kisebb bányavállalatoknak tulajdonképpen nem volt szervezett ügyvitelük. A megoldást keresve tanulmányozták a MÁV, mint állami óriásvállalat felépítését és ügyvitelét. Az állami szénbányák irányítására 44 Erdmann-Pető (1977) 66. o. 45 Erdmann-Pető (1977) 67. o. 46 BFLVII. 2. e. Cg 823. Okm. 452.924. doboz. Jelentés 1944/1946. 19
