B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezése és államosítása 1945–1948

közölték velük, hogy néhány üzem termelését lefoglalták a Vörös Hadsereg részére.20 Az elhúzódó harcok ellenére az ipartelepet nem érte jelentősebb anyagi kár. A tatabányai erőmű a harcok után egy héttel már egészében üzemképes állapotban volt. Mivel pedig az általa termelt villamos energiát az üzemek csak kisebb mértékben vették igénybe, ezért az energia 2/3 része Budapestre ment. A cementgyárban is megindult a termelés, amelyet azonban jelentősen hátráltatott az országos szinten is jelentkező szénhiány. Az üzem állapota így csak lassan javulhatott. (A MÁK Rt.-nek 1946-ban a magyar-szovjet gazdasági egyezmény értelmében már 1000 vagont meghaladó mennyiségben kellett portlandcementet szállítani a Szovjetunióba; ezt a mennyiséget pedig a cementgyárnak kellett előállítania.) Az iskolák közül egyedül a mésztelepi elemi iskola épülete szenvedett jelentősebb károkat. A munkásjóléti intézmények közül pedig a gőzfürdő már 1945. május 15-től fogadta vendégeit.

Az ipartelepen gondot okozott az élelmiszer- és nyersanyaghiány, mely jelentősen rontotta a munkamorált és ily módon az üzemek termelését is. Ráadásul a németek a kiürítés során mintegy 600 tonna alumíniumot vittek magukkal Dél-Németországba, ami a nyugati szövetségesek kezére jutott. A társulat vezetésének sikerült felderítenie az elrabolt alumínium hollétét, a visszaszállításról azonban nincsen semmilyen adat. Jelentős volt a munkaerőhiány is. A bányamérnökök jelentős része az igazolási eljárások miatt még nem vehette fel a munkát, az 1944. évi 5000 fős munkáslétszám pedig 1945 júliusára szűk 2900 főre apadt. Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy 1944-ben sem állt rendelkezésre kellő számú munkás.21

A harcok befejeztével április első napjaiban Tatabányán is megalakult az ipartelep üzemi bizottsága.22 A társulat csak később nevezett ki új bányaigazgatót, akinek igazából már nem jutott lényeges jogkör és a vállalat iratanyagában is alig találkozunk a nevével. A bányaigazgatóság körrendeletéit pedig a helyi üb. jegyezte már. Mindez azzal is magyarázható, hogy a bányaigazgató, mint funkció kompromittálódott. Ugyanis az előző politikai rendszerben a bányaigazgató feladata volt meggátolni mindenféle baloldali megmozdulást, a háború után azonban az üb. révén a baloldali pártok erősödtek meg az ipartelepen. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon pedig, ahol az FKGP országosan a szavazatok 57%-át szerezte meg, az MKP Tatabányán 80%-kal győzött.

Meg kell azonban jegyezni, hogy hiába bírt rendkívüli fontossággal a háború utáni újjáépítés, ebben az időszakban szinte mindenki mindenkivel szemben állt: a régi vállalati irányító szervek az újakkal, a központi üzemi bizottságok pedig a helyiekkel. Ez általánosságban elmondható. A MÁK Rt. esetében például a KÜB elvárta a tatabányai bányászoktól a termelés növelését, az élelmiszer-ellátás színvonalát ugyanakkor nem tudták megnyugtató módon rendezni. Ezt a tatabányai üb. úgy értelmezte, hogy a „fővárosi urak"kizsák20 MNL OL Z 964 1. tétel. 1945. április 5-i ülés jegyzőkönyve.

21 BFL VII. 2. e. Cg 823. Okm. 452.924. doboz. Jelentés 1944/1946.

22 MNL OLZ 964 1. csomó. 1. tétel. 1945. április 27-i ülés jegyzőkönyve.

4