B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

szórjanak le a város felett, azonban ezt a forradalmi szervek sztrájktörésként értékelték, és Gált őrizetbe vették, ahonnan Solymos Mihály közbenjárására szabadult ki (másnap Gál őrizetbe vétele, majd elengedése megismétlődött,aki végül november 1-én elhagyta Tatabányát - a város szükségleteit meghaladó széntermelés egyébként november 2-ától indult meg).9

Közben a demokratikus szervezkedések is folytatódtak: Tatabánya küldöttsége különösen eredményesen vett részt a forradalom legnagyobb területi szervezetének, a Győrött október 30-án este megalakuló Dunántúli Nemzeti Tanácsnak (DNT) a létrehozásában, majd működtetésében. A DNT másnap megválasztott, Szigethy Attila vezette három fős elnökségének egyik tagja a tatabányai Horváth Endre, a helyi forradalmi munkás-, és katonatanács elnöke lett.10

Szintén október 31-éhez köthető, hogy a forradalmi munkás-, és katonatanács már az újjáalakulóban lévő Szociáldemokrata Párt, illetve Független Kisgazdapárt képviselőivel tárgyalt a pártirodák visszaigényléséről, illetve elosztásáról. Ez alapján elmondható, hogy október legvégére, ahogy általánosságban az ország egészében, úgy Tatabányán is a munkásság támogatásával, a helyi értelmiség (tanárok, orvosok, mérnökök) vezetésével sikerrel lezajlott a rend helyreállítása, egy új rend alapjainak letétele. A széthulló tanácsrendszer romjain létrejött különböző elnevezésű forradalmi tanácsok rendszere november elejére megteremtette a konszolidáció alapjait. Ezeket az új forradalmi testületeket immár fenntartás nélkül követték a kormány fordulatát követő katonai alakulatok is. A megyei forradalmi szervezetek is november legelején jöttek létre: november 1-én alakult meg a Komárom Megyei Nemzeti Tanács, melynek ideiglenes vezetői Horváth Endre (elnök) és dr. Kiébert Márton (titkár) lettek. Két nappal később került sor a végleges vezetőség megválasztására: az elnök maradt Horváth Endre, az ügyvezető Reményi István lett, míg titkárrá Vladár Ervint választották (a másnap bekövetkező események miatt ez a tanács már nem játszott szerepet a későbbiekben).11

Az 1956. november 4-én, vasárnap hajnalban Magyarország ellen meginduló szovjet agresszió első napján a szovjet csapatok nem vonultak be Tatabányára, mivel a városban nem állomásozott magyar katonai alakulat. A szovjetek bevonulásának elmaradásában az is szerepet játszott, hogy a városi forradalmi munkás-, és katonatanács dr. Kiébert Márton vezette küldöttsége felkereste a Tatán állomásozó

9 Ravasz Éva: Gál István 1917-1979. Egy bányaigazgató portréja. Tatabánya, Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány, 2004. 46. o. (Ravasz 2004).

10 A rövid életű Dunántúli Nemzeti Tanács a szovjetek november 4-ei támadását követően szüntette be tevékenységét. Elnöke, Szigethy Attila elfogatása után, 1957. augusztus 12-én öngyilkos lett. Szigethy személyi titkára, Matavovszky Ádám 1956 novemberében elhagyta az országot, és az Egyesült Államokba emigrált, ahol a szerző 2016. november 15-én interjút is készített vele.

11 Germuska (2006) 231.0.

10