B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

szovjet csapatokat, ahol abban állapodtak meg, hogyha a lakosság fegyelmezetten viselkedik, és a fegyvereiket beszolgáltatják, a szovjet csapatok nem szállják meg a várost.12

Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg negyedikén nem vonult be a városba, a szovjetek elleni fegyveres ellenállás céljából több száz fő gyűlt össze - részben Tatáról - a Nemzetőrség által használt volt ÁVH laktanya előtt. Itt egy a gyülekezőknek hadianyagot szállító, lőszerrel - javarészt kézigránátokkal - megrakott teherautó ismeretlen okból felrobbant, melynek következtében öten vesztették életüket, és többen megsebesültek. Ez volt Tatabánya város határán belül a forradalom és szabadságharc idején a legsúlyosabb emberáldozattal járó tragikus esemény. A halálos áldozatok közül három fő tatai nemzetőr volt: a Tóvárosban 1930-ban született Bődi Lajos gyári munkás, a szintén Tóvárosban 1930-ban született Pordán István ácssegéd, valamint a Mocsán 1936-ban született, ekkor már tatai lakos Pavlisz István kereskedősegéd. A nemzetőrök mellett egy Mezőkövesden 1935-ben született, tatabányai lakhelyű katona, Csathó Gábor őrvezető volt a negyedik, fegyveres testületekhez tartozó áldozat. Rajtuk kívül meghalt egy fiatal fiú is, a Komáromban 1941-ben született, Tatabányán lakó Steiner János (aki bár szintén a helyszínen meghalt, anyakönyvezésére ismeretlen okból csak 1957 áprilisában került sor).13

Tóth József ezredes - a Hunyadi laktanya és a Nemzetőrség megyei parancsnoka - az ellenállást értelmetlennek látva a készülődést végül lefújta. Sokan ekkor elrejtették a fegyvereiket a várost övező hegyekben (melyek decemberben részben újra előkerültek).

A tatabányai munkástanácsok és általában a munkásság hevesen ellenállt a kommunista restaurációnak (Tatabányán már november 5-én megalakult a Havasi Ferenc vezette Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP - az MDP utódpártja - Komárom Megyei és Tatabánya Városi Együttes Ideiglenes Intézőbizottsága, mely cselekvési programot dolgozott ki az „ellenforradalom elleni harc” megszervezésére). Olaj volt a tűzre a már szintén november 5-én megalakult karhatalom (pufajkások), melynek tagjai Beer János tartalékos őrnagy vezetésével (Beer-cso- port) számos esetben indokolatlan brutalitással léptek fel, mely végletekig kiélezte az ellentéteket.

Az ezt követő napokban Tatabánya környékén több alkalommal is összecsaptak a szovjet csapatok a Budapestről nyugat felé visszavonuló, Ausztriába távozni szándékozó felkelőkkel. Ezek közül a legsúlyosabb összecsapás november

12 Gyüszi (1994) 48. o.

13 TMJVL XXXIII/1. Tatabánya I. akvi körzet 1956. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 222-224., ill. 231. fsz. bejegyzések, illetve 1957. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 94. fsz. bejegyzés. A tatai nemzetőrökről lásd még: Fakász Tibor: A forradalom tatai krónikája. In: dr. Némethi László (szerk.): A forradalom Tatán. Tata, Tata Város Önkormányzata, 1996. 106. o., ill. 138. о.

11