B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/2. Horváth János kihallgatási jegyzőkönyvei
őrzésére bocsátott 3 db puskát, amelyeket ott a helyszínen összetörtek, és kidobáltak az utcára. Majd hosszas rábeszélés folytán, hogy ne törjék össze a rádió berendezéseit, eltávoztak. Ezt követően nemsokára lejött a rádióhoz dr. Molnár István ügyvéd egy előttem ismeretlen megyei kórház orvosával, hogy a rádióban bejelentsék a kórházi Munkás Tanács megválasztását, ami emlékezetem szerint meg is történt. Közben ekkorra már ott volt Láng Ferenc, Zábráczki Géza, a Tröszt biz. elnöke, Dubinyák Péter személyzeti vezető és még kb. 10 fő, akiket nem ismertem. Ekkor kint az utcán már olyan feszült volt a tömeg hangulata, a Népház előtt gépkocsin fegyveresek voltak, - akik indulni akartak Pestre harcolni - hogy félő volt tétlenül figyelni az eseményeket. Ennek alapján állapodtunk meg abban, és készítettünk egy felhívást a tömeg megnyugtatására, majd beolvastuk a rádió hangosbemondóján. A felhívásnak a lényege az volt - amit közösen fogalmaztunk, és dr. Molnár István ügyvéd öntött formába - mindenki menjen haza, őrizzék meg nyugalmukat, ne Pestre menjenek harcolni, hanem itt helyben, Tatabányán biztosítsák a „népi” vagyon védelmét és a rendet. Minden egyes résztvevőnek a felhívás alá volt gépelve a neve. A felhívást a Népház előtt gyülekező fegyveres és fegyvertelen tömegnek is felolvasta dr. Molnár István a Népház bejárati tetőzetéről, melyet a tömeg józanabb része helyeselt, de a fegyveresek gépkocsival mégis csak elmentek Budapestre harcolni. Ez alatt és után szóban is próbáltuk csitítani a fegyvert követelő és részeg, hangoskodó csoportokat jobb belátásra bírni, és szétoszlatni. Azonban ez nem sokra vezetett, mert a fegyveresek géppisztollyal félrelöktek bennünket, a végén engem még meg is akartak „lincselni” mondva, hogy ÁVH-s vagyok. Csak nehezen tudtam tisztázni kilétemet, és végül is otthagytam őket, és hazamentem. Kérdés: Folytassa vallomását, hogyan és miképpen folyt bele az ellenforradalmi bizottság előkészítésébe és szervezésébe? Felelet: Másnap mint rendesen, okt. 27-én reggel 7 h-ra bementem a munkahelyemre dolgozni. Kb. de. Vi 10-10 h lehetett, amikor kaptam egy telefonhívást a Bányász Rádióból. Az ottani egyik alkalmazott kért, hogy menjek át, mert ott vannak Oroszlányból, és beszélni akarnak a „Forradalmi Bizottsággal”, mert ők nem tudnak mit kezdeni velük. Én tiltakoztam, hogy nekem ahhoz semmi közöm, hiszen bizottság, mint ilyen nem is létezik. Az illető kért, hogy mivel előző este én is ott voltam, menjek át és beszéljek velük. Más választásom nem volt, átmentem a rádióhoz és emlékszem, hogy - Oroszlányról kb. hatan voltak kiengedett rabok - a kapu előtt beszéltem velük. Gépkocsit és anyagi támogatást kértek, hogy feljussanak Budapestre. Közöltem az illetőkkel, hogy semmilyen kérésükben nem tehetek, illetve nem lehetek segítségükre, mert nem vagyok illetékes, és mint bizottság, 82
