B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/2. Horváth János kihallgatási jegyzőkönyvei

ilyen Tatabányán nincsen. Ekkor az egyik közülük nemtetszését fejezte ki, hogy Tatabánya e tekintetben mennyire az események után kullog, megjegyezve, hogy ezt már ők maguk elvégezték Oroszlányban, s ezzel eltávoztak.

Ezután nemsokára megérkezett Láng Ferenc is, akivel együtt mentünk be a rádió helységébe szétnézni, hogy nem történt-e valami az éjszaka folyamán. Utána rövid idő után a rádió helységében láttam Gál István trösztigazgatót, Zábráczki Géza Tröszt bizottsági elnököt, akik Láng Ferenccel beszéltek, nyilván azokról a kérdésekről, amelyről később Gál igazgató négy szem között velem is beszélt, mivel Gál igazgató szavából azt vettem ki, hogy Lánggal nem tudnak józanul tárgyalni. A Gál igazgató és köztem lefolyt beszélgetés a Bányász Rádió és a trösztépület közötti útszakaszon történt. Gál igazgató helyesléssel nyilatkozott az előző esti felhívás megnyugtató voltáról, kért, hogy ilyen formában hassunk továbbra is a lakosságra, és azt tartsuk szem előtt, hogy a bányafenntartási munkák minden körülmények között meginduljanak s folyjanak. Kihangsúlyozta, hogy most nem az a fontos, hogy ő igazgató marad-e vagy sem, egy a lényeg, hogy a bányákat a katasztrófától meg kell mentenünk, és ehhez minden - gépkocsi stb. - segítséget megad a Tröszt nekünk. Gál megjegyzésében a Láng Ferenccel folytatott beszélgetéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy azzal értelmesen, józanul nem lehet tárgyalni, mert nem „normális”.

E beszélgetés után röviddel a Síkvölgyi aknától küldöttség jött, hogy szállítóeszközöket kérjenek a munkások szállítására a bánya fenntartásához. Én magam a fenti ígéretnek tudtában a bányászküldöttség egyik tagjával bementem a Trösztbe Gál igazgatóhoz, és tolmácsoltam kérésüket. Ennek kapcsán meg is kapták a bányászok a kért szállítóeszközt, egy bódés tehergépkocsit a Tröszttől.

Ez idő alatt, míg én a rádió helyiségében tartózkodtam, vagy éppen Gál igazgatóval a fenti kérdésekben tárgyaltam, addig több, előttem ismert és ismeretlen egyének gyülekeztek a rádióval egy épületben lévő szomszédos szakszervezeti helyiségben. Ekkor még nem tudtam, hogy milyen célból, és előre megbeszélt, vagy spontán gyülekezés volt, vagy sem.

Kérdés: Kik és milyen célból gyülekeztek 1956. október 27-én a de. órákban a szakszervezet helyiségében?

Felelet: Mint mondottam, az egybegyűltek céljáról csak utólag szereztem tudomást. Amikor én bementem a szakszervezet helyiségébe, már kész tények elé voltam állítva. Dr. Kiébert és dr. Molnár közölték velem, hogy megalakult egy ideiglenes városi bizottság, melynek feladata az ügyek vitele, és ebbe távollétemben engem is beválasztottak. Az Ideiglenes Intéző Bizottságnak tagjai lettek dr. Kiébert

83