B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején
Közben, ezzel párhuzamosan egy másik tüntetés is szerveződött Óvárosban, ahol a Belügyminisztérium (BM) városi osztálya előtt kezdett el demonstrálni egy csoport a reggel röplapozó fiatalok szabadon bocsátásáért. Délután öt óra körül elfoglalták a Bányász rádió stúdióját, hogy a követeléseiket bemondhassák. Ezt követően a városi pártbizottságot fogták körül (ahonnan Havasi Ferenc megyei másodtitkár és Kutrucz Béla megyei párt-, és tömegszervezeti osztályvezető a hátsó kijáraton menekült ki). A tüntető tömeg ezt követően megindult Újvárosba, ahol az este folyamán a Hunyadi János Tiszti Továbbképző Iskola laktanyáját, és a BM megyei főosztályát is elfoglalták, előbbi helyszínen az ott tárolt fegyvereket is megszerezve (négy golyószóró, mintegy 80 puska, néhány géppisztoly, közel 140 pisztoly).3 Közben a X-es aknai rabmunkahelyről is kiszabadultak a fellázadó elítéltek, az őrség itt nem lépett fel ellenük, a BM központi ügyeletétől engedélyt kapott a rabok szabadon bocsátására (a szomszédos Oroszlányban sajnos fegyverhasználatra is sor került a kitörő rabok ellen). A laktanyában megszerzett fegyverekkel a felkelők teherautókon, csoportosan indultak Budapestre, hogy bekapcsolódjanak az ott zajló fegyveres küzdelembe, azonban a fővárost nagyon kevesen érték el, mivel Budakeszi térségében egy magyar katonai alakulat feltartóztatta őket (néhány, Budára bejutó tatabányai fegyveres a Széna téri felkelőcsoporthoz csatlakozott).4 A forradalom és szabadságharc első áldozata is 1956. október 26-án került regisztrálásra Tatabányán, bár a halálához vezető események a város határán kívül történtek. Juhász József 30 éves bányász e napon került állami halotti anyakönyvezésre Tatabányán, akinél a halál okát „koponyalövés”-ként regisztrálták. Juhász az oroszlányi Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI)-tábor rabja volt, nyilvánvalóan az aznap napközben onnan kitört elítéltekre lőtt sortűz áldozatává vált, akit a sebesültekkel együtt hoztak be Tatabányára, feltehetően már holtan. (Halála helyeként a tatabányai kórház címe van megadva, de ez általános az állami halotti anyakönyv vonatkozó kötetében, és a sebesülése jellegéből adódóan okkal feltételezhető, hogy már holtan szállították be oda, nem ott halt meg.)5 A forradalom erőinek győzelmét követően Tatabányán október 27-én délelőtt a Bányász rádióban kezdték meg a helyi forradalmi tanács megszervezését. A nap folyamán egy ideiglenes intézőbizottság jött létre, többek között dr. Kiébert Márton főorvos, dr. Berinkei Kornél orvos, dr. Molnár István ügyvéd, Mazalin György és dr. Tima Endre tanárok, Solymos Mihály főmérnök (mint a Tatabányai Szénbányászati Tröszt képviselője), valamint a közgazdászként В listázott, fizikai 3 Germuska (2006) 224. o. 4 Germuska (2006) 223-224. o. 5 Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (TMJVL) ХХХШ/1. Tatabánya I. akvi körzet 1956. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 239. fsz. bejegyzés. 8
