B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

munkát végző Horváth Endre, a VIII-as akna vájárjának részvételével. Egy nagygyűlésre is sor került a Népházban, ahol a megjelentek - munkahelyeik kellő felhatalmazása híján - közfelkiáltással szavaztak bizalmat az ideiglenes testületnek.6

Október 27-hez kötődik Komárom megye egyik legtragikusabb eseménye a forradalom és szabadságharc során: a baji sortűz, melynek során nyolc fő vesztette életét. E nap délutánján környékbeli (bányász)fiatalok a baji páncélos laktanyához mentek egy teherautóval fegyvereket kérni, hogy a budapesti harcokhoz csatlakozzanak. A csoportot nem engedték be a laktanyába, elküldték őket, majd a már megfordult teherautóba hátulról légvédelmi gépágyúval belelőttek. A sortűz nyolc halálos áldozata több aspektusban is Tatabányához kötődik: itt is temették el őket október 31-én és Tatabányán is anyakönyvezték őket (utólag, 1957 márciusában). Mindnyájuknál „lőszerrobbanás” szerepelt a halál okaként és mindnyájuknál Tatabánya szerepel a halál helyszíneként is, mindkét adat - vélhetően szándékosan - tévesen. Közülük egy fő volt tatabányai születésű: Kovács Nándor, aki 1929. március 28-án született Felsőgallán és Újvárosban lakott, és két további személy volt tatabányai illetőségű (a Kiskőrösön 1938-ban született, Tatabánya Síkvölgyön lakó Némedi László és a Domoszlón 1939-ben született, a Péch Antal Bányaipari Technikumban tanuló, az iskola VI-os telepi Füzes utcai diákotthonában lakó Knáb Vilmos János, aki a legfiatalabb áldozat volt).7

Tatabányán október 28-án az üzemek munkástanácsainak küldöttei a Népházban tartott tanácskozásukon elfogadtak egy 16 pontos programot (mely gyakorlatilag az országosan ismert 16 pontos program követeléseit vette át), ezt eljuttatták a kormányhoz is. Ennek elfogadásától, illetve végrehajtásától tették függővé a munka felvételét. A délutáni tanácskozáson megválasztották a városi forradalmi munkás-, és katonatanácsot is, melynek elnöke Horváth Endre, titkára dr. Kiébert Márton lett, Tóth József ezredes a katonai erők, míg Szabó Viktor a Nemzetőrség parancsnoka lett. Horváth János az élelmezéssel és a szállítással kapcsolatos ügyeket intézte, Solymos Mihály a bányák és egyéb nagyüzemek képviselője lett, míg dr. Tima Endre a sajtó és tájékoztatás felelőse lett. Mazalin György a megalakuló munkástanácsokkal tartotta a kapcsolatot,Dr. Berinkei Kornél az energiaügyek felelőse lett, Reményi István az energiaügyekkel foglalkozott, dr. Molnár István a jogi-, és közigazgatási feladatokat intézte, Vladár Ervin a járások szervezésére kapott megbízást, az oktatás kérdései pedig Porkoláb Vendelhez kerültek.8

Mivel a kormány válasza késett, a bányászok másnap sem vették fel a munkát (csak a kórházi, és egyéb középületek fűtéséhez elegendő szenet termeltek). Gál István, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt igazgatója Czottner Sándor szénbányászati miniszternél elérte, hogy egy katonai repülőgépről munkára szólító röplapokat

6 Germuska (1994) 204. o.

TMJVL XXXIII/1. Tatabánya IV. akvi körzet 1957. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 11-18. fsz. bejegyzések, ill. Germuska (2006) 225-226. o.

8 Gyüszi (1994)36-38.0.

9