B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
és számításba vette azt a körülményt, hogy egyes vádlottak bűncselekményei 1957. évi január hó 15. napja utáni időre is átterjedtek, mely esetekben az 1957.évi 34.sz. tvr. büntetőrendelkezései voltak az irányadók. Figyelemmel volt a büntetés mértéke megállapításánál arra is, hogy a BHÖ. 1. pont 2. bekezdésében meghatározott bűntett keretében beleolvasztott e valamilyen bűncselekményt, vagy sem. Az előrebocsájtott általános szempontok szem előtt tartása mellett: Lados István I.r. vádlott javára a népbírósági tanács enyhítő körülményként értékelte a nős és 3 gyermekes családos állapotát, beismerését és a tárgyalás egész tartama alatt kétségtelenül megállapított megbánást tanúsító magatartását. Terhére súlyosbítóként értékelte, hogy kezdeményező és vezetői magatartásával sok jóhiszemű embert rántott a bűnbe. Lados István vádlott 1947 évben fegyverrejtegetés bűntettéért 3 hónapi börtönre el volt ítélve. Büntetése azonban az 1953. évi 11. sz. tvr. alapján rehabilitáció alá esett. Ilyen körülmények között tehát nevezettet büntetlen előéletű személynek kellett tekinteni. A büntetlen előéletet azonban javára enyhítő körülményként javára mérlegelni nem lehetett, mert feddhetetlen előéletű személynek nem lehet tekinteni. Lados István I.r. vádlott által elkövetett bűncselekménynek rendkívül nagy a társadalmi veszélyessége, és ezt csak fokozza az a körülmény, hogy az általa megszervezett őrség tagjai - bár akaratán kívül - lőfegyvert használtak, a VI-os telepen való mozgást szinte lehetetlenné tették, sebesülések is történtek, s emberi élet is áldozatul esett. Ezzel szemben a személyében rejlő társadalmi veszélyesség értékelésénél javára vette figyelembe a munkához való rendkívül jó, szinte kivételes és az átlagos emberi képességet jóval meghaladó munkáját, ami miatt számtalan esetben kitüntetésekben részesült, többszörös sztahanovista volt, akinek a munkájára a szén- bányászati tröszt igazgatójának tanúvallomása szerint bármikor lehetett számítani. Elnyerte a Tatabánya második vájárja kitüntető címet is. Rámutatott a népbírósági tanács arra is, hogy Lados István I.r. vádlott munkáscsaládnak a gyermeke, ő is két kézi munkával kereste mindig kenyerét, amit nem nagymértékben vett figyelembe, mert lényegében tevékenységével saját munkásosztálya ellen fordult. Figyelembe vette a büntetés mértéke megállapításánál továbbá azt is, hogy elkövetett cselekményét igyekezett jóvátenni azzal, hogy az ellenforradalmi események lezajlása után a munkából hatalmasan kivette a részét, az április 4. és május 1-i munkaversenyeken élen járt, és annak saját aknájánál szervezője volt. Nem érdektelen annak megemlítése sem, hogy nem kellően iskolázott személy, gondolkozásmódja lomha, s egész munkás életében csak a munka elsőrendű szempontjait tartotta szem előtt. A fent kifejtettek alapján a népbírósági tanács vele szemben az 1957 évi 34. sz. tvr. 23. § 1. bekezdését alkalmazva az ott írt legkisebb büntetést, 10 évi börtönt szabott ki vele szemben. 404
