B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
ez a fegyver és lőszer is birtokában lett volna, úgy azt is nyilvánvalóan beszolgáltatta volna, mert a törvény kedvezménye folytán a maga számára büntetlenséget kívánt biztosítani. A fenti cselekménytől függetlenül fennforog vádlott terhére a BHÖ. 48.pont 1 bekezdésében meghatározott a Btá. 17. §-a szerinti tiltott határátlépés bűntettének a kísérlete, mert 1956. szeptember hó 1. napján lakóhelyét végleges szándékkal elhagyva a Nyugati határ felé utazott, azonban szándékát Győrben leleplezték, így ezt a cselekményt rajta kívül álló okból nem fejezhette be. Varga Sándor XXV.r. vádlott cselekménye eltér a többi vádlottak cselekvőségétől. Ez a vádlott a megállapított tényállás szerint tevőlegesen nem vett részt a Lados-féle őrségben, nem is állt fegyverrel őrszolgálatban. Ellenben ismerte az őrség célját és feladatait s ennek ellenére egy TT pisztolyt, egy tusa nélküli géppisztolyt és 2 db. szálfegyvert bocsájtott az őrség tagjainak rendelkezésére, ilyen körülmények között a megyei bíróság népbírósági tanácsa ennek a vádlottnak a cselekményét a BHÖ.l. pont 2. bekezdésében meghatározott bűntettnek minősítette azért, mert a fegyverek rendelkezésre bocsájtásával a mozgalomban tevékenyen résztvevők cselekményeit előmozdította. Vádlott terhére megállapítható a BHÖ. 34. pont 1. bekezdése meghatározott fegyverrejtegetési bűntett, mert 1956. október hó végén vagy november hó elején az erdőben talált egy TT pisztolyt és tusátlan géppisztolyt a hozzávaló töltényekkel, hazavitt és megszerzett 2 db. szálfegyvert az időközben disszidált Tóth István nevű szomszédjától, ismervén azt a rejtekhelyét, ahová Tóth István fegyvereit elrejtette. Ez az utóbbi cselekménye az őrségben állás ideje alatt történt. A népbírósági tanács vádlottnak ezt a fegyverrejtegetési bűncselekményét beleolvasztotta a BHÖ. 1. pont 2. bekezdésébe a fent már kifejtetteken felül, azért is, mert valamennyi fegyverét az őrszolgálatnak bocsájtva rendelkezésére azokkal más tevékenységet nem végzett. V. A büntetés kiszabásának és a társadalmi veszélyességnek a kérdései A büntetés mértéke megállapításánál az egyéniesítés legszigorúbb szem előtt tartása mellett a népbírósági tanács arra törekedett, hogy az egyes vádlottakkal szemben vagy javukra fennforgó bűnösségi körülményeket összegyűjtse és kiértékelje az alanyi és tárgyi társadalmi veszélyességet is. A most mondottak szem előtt tartásával figyelemmel volt arra, hogy az azonos bűncselekményt elkövetők a BHÖ. 1. pont 2. bekezdésében foglalt bűncselekmény keretében nagyobb vagy kisebb tevékenységet hajtottak végre, hogy őrségben állásuk alatt használtak-e lőfegyvert vagy sem, de szem előtt tartotta azt az elvet is, hogy az egyes vádlottak közül kik voltak a büntetett előéletűek, kik a büntetlenek s végül a terhűkre megállapított bűncselekmények elkövetését milyen motívumok hozták létre s természetesen megkülönböztetést tett a felnőtt és a fiatalkorú vádlottak között a fennálló törvényes rendelkezések alapján 403
