B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
Kozák Imre fiatalkorú XXIV. r. vádlott bűnösségét részben ismerte el. Beismerte, hogy 1956. szeptember hó 1. napján egyik barátja társaságában minden engedély nélkül végleges szándékkal el akarta hagyni az országot. Hivatkozott védekezésként arra, hogy erre családi okok késztették. Szándékát azonban Győrben leleplezték. Védekezését azonban a népbíróság nem találta elfogadhatónak. A családi helyzetben bekövetkezett állapotváltozás senkit sem jogosíthat fel bűncselekmény - különösen tiltott határátlépési kísérlet - elkövetésére. Beismerte azt is, hogy október hó 26. napján - amikor az esztergomi börtönből való kiszabadulása után hazatért - elment a Hunyadi páncélos laktanyába, ahol egy szálfegyvert és lőszert szerzett azzal a szándékkal, hogy Budapestre megy harcolni, azonban meggondolta magát és lemondott erről az útjáról. Beismerte, hogy a Lados féle őrségben részt vett, mind a 3 este. Beismerte, hogy tudta az őrség célját, hogy az a karhatalom ellen irányul. Beismerte azt is, hogy a fegyverét két napon át használta. Az egyik este két lövést a földbe, a másik este pedig két lövést a villanyégőre adott le. Beismerte a fegyver megszerzését is. A tárgyaláson tett és a rendőrségi előadása között több eltérés van. Az eltérés okául a rendőrségi bántalmazása tényét jelölte meg, az ügyészség előtt vallomásától eltérést pedig abban, hogy a pótnyomozástól félt. Ezzel a védekezéssel a népbírósági tanács részletesebben itt nem foglalkozik, ebben a kérdésben álláspontját a fentiek során kifejtette, így arra utal.- Végül is vádlott a kihallgatása végén a bűnösségét minden cselekményben beismerte, annak kijelentése mellett, hogy a cselekményeit nagyon megbánta. A népbíróság bizonyítékként hivatkozik Varga Sándor, Pintér Sándor, Mahi- nyák Jenő, Sóstarics János, Csizmadia József vádlott-társak vallomására. Varga Sándor XXV r. vádlott bűnösségét nem ismerte el. Azt beismerte, hogy Tóth nevű szomszédjával egy alkalommal 1956. november havában hazavittek egy puskát, egy pisztolyt és egy géppisztolyt. Az övé lett a pisztoly és a géppisztoly. Tagadta, hogy más fegyvere lett volna. A tárgyalás folyamán azonban beismerte, hogy Tóth szomszédjának - aki disszidált - puskája rejtekhelyét ismerte és ezt a puskát is átadta. Beismerte, hogy a TT pisztolyt Pintér Sándornak, a géppisztolyt Csizmadia Józsefnek, a Tóth-féle puskát pedig Kozák Imrének adta át. Hogy több puska lett volna birtokában azt tagadta. Előadásával szemben a népbíróság a vádlottnak a nyomozati vallomását fogadta el valónak. E szerint Tóth két db. puskát rejtegetett, egy karabélyt és egy hosszú csövű puskát, s ezt a második puskát Csizmadia József kapta meg. Azt adta elő, hogy a nyomozás során az igazat mondotta el, úgy ahogyan az események megtörténtek, a rendőrségen nem bántalmazták, csak annyit mondottak neki, hogy megverik, ha az igazat nem mondja el. Az ügyészségen is elmondotta az igazat. Ilyen körülmények között a népbíróság a nyomozati és ügyészségi vallomását teljes értékű bizonyítékul fogadta el, tehát azt a tényt is, hogy Tóth rejtekhelyéről két darab puskát vett elő és bocsátott az őrség tagjainak rendelkezésére. 385
