B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

Tagadta vádlott, hogy a szóban forgó eset alkalmával tudta azt, miszerint mi az őrség célja. Erről és az őrség céljáról csak a nyomozás során szerzett értesülést. Csak akkor tudta meg azt is, hogy Lados szervezte meg az őrséget, őt ugyanis az őrség nem érdekelte, őrséget nem állott.

E védekezésével ellentétben a népbíróság hivatkozik a tárgyaláson tett arra az előadására, hogy december 8-án hallott az őrség felállításáról. Egy polgári ruhás és egy egyenruhás rendőr is megkérdezte, hogy áll-e az őrség, és azt is mondották, hogy igen, de nem tudnak fegyvert adni, erre mondotta, hogy ő tud fegyvert rendelkezésre bocsátani,- nyilvánvaló, hogy a vádlott tudott az őrség létezéséről és arról is, hogy az fegyveres őrség. Az őrség céljára nézve pedig a rendőrségi és ügyészségi vallomása szerint vannak adatok, s nyilvánvaló, hogy ha a vádlott az őrségről tudott, akkor tudnia kellett arról is, hogy mi volt az őrség célja, hiszen ez a VI-os telepen köztudomású tény volt.- A nyomozat során felvett jegyzőkönyvek tartalmát illetően a népbíróság álláspontját a fentiek során már kifejtette.IV. A vádlottak bűncselekményeinek minősítése

A népbíróság megállapítása szerint:

Lados István I. rendű vádlottnak a tényállásban meghatározott cselekvősége a BHÖ. 1. pont első bekezdésében meghatározott, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban kezdeményezéssel elkövetett bűntett tényálladéki alkatelemeit foglalja magában. Hogy a mozgalma a népi demokratikus államrend megdöntésére irányult, az 1956. december hó 8-10. napjain lezajlott események bővebb indokolásra nem is szorulnak, hiszen az a rendfenntartó erők, különösen a karhatalom ellen irányult, a népköztársaságunk olyan szervezete ellen, amelyen az akkori időben államhatalmunk nyugodott, különös tekintettel arra, hogy a korábbi rendfenntartó szervezetek felbomlottak, vagy megbízhatatlanokká váltak, szemben a megbízható és államunkhoz hű személyekből összetevődött karhatalommal. Ez volt az az erő, amely a kibontakozást lehetővé tette, amelyre támaszkodni lehetett az ellenforradalmi erőkkel szemben. A karhatalom feloszlatása alapjaiban rendítette volna meg az addig valamennyire megszilárdult államrendünket, s így válik érthetővé, hogy annak felszámolását követelték, amelynek sikere esetén az ellenforradalmi erők újból tért nyerhettek volna.

A népbírósági tanács Lados István I. r. vádlott tevékenységét mozgalomnak és nem szervezkedésnek minősítette. Nincs ugyanis adat arra, hogy a fegyveres őrség létrehozását megelőzően ellenséges erők tartósan csoportosultak volna és, hogy megfelelő szervezeti kiépítettségük lett volna. Az egész mozgalmat a december hó 7-én a pártház előtt lejátszódott események és annak ama következményei hozták létre, hogy a támadásban élenjáró néhány személyt elfogták, s ez adott lökést annak a valótlan hírnek, hogy a fiatalságot deportálják, s Lados István ezt a helyzetet

386