B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

Szepesi Lajos XXII. r. vádlott bűnösségét ugyancsak elismerte.- Beismerte, hogy az október hó 26-iki Népház előtt tartott gyűlésen részt vett. Beismerte azt is, hogy a golyószóróból kilőtt egy sorozatot.- Tagadta azonban, hogy belépett volna az őrség tagjai közé, tagadta azt is, hogy tudomása lett volna arról, hogy az őrség a karhatalom ellen irányult, azt is tagadta, hogy a golyószóróval célpontra lőtt volna, mert csak a levegőbe lőtt vele. Azt viszont beismerte, hogy egy ismeretlen személytől kapott egy géppisztolyt, ami azonban csak rövid ideig volt nála, mert karhatalmistá- nak nézték, fejszével a vállára csaptak, amiatt géppisztolyát átadta Uglovics Bélának, amelynek további sorsáról mit sem tud.

Védekezésül azt adta elő, hogy a rendőrségen kénytelen volt többet mondani, mint ami történt, mert a rendőrség részéről bántalmazásban részesítették, az ügyészség előtt pedig azért nem vonta vissza a rendőrségi vallomását és azért vallott itt is valótlanul, mert attól tartott, hogy az ügyét visszaadja az ügyészség pótnyomozásra, amit pedig korábban elszenvedett bántalmazásra tekintettel mindenképpen el akart kerülni.- Ebben a kérdésben a népbírósági tanács a fent kifejtettek szerint már állást foglalt, ezért ezzel a védekezéssel részletesebben nem foglalkozik. Nyomozati és ügyészség előtt beismerése szerint pedig elismerte, hogy az őrségnek tagja volt, azt is, miszerint tudta, hogy az őrséget miért szervezték meg, azt is, hogy a telepre behatolt gépkocsira egy sorozatot leadott.

Nyomozati és ügyészség előtti vallomásain kívül a népbíróság bizonyítékként hivatkozik Mahinyák Jenő vádlott-társa nyomozati, sőt bíróság előtti vallomására, aki szerint Szepesi Lajos vádlott valóban golyószórójával megsorozott egy gépkocsit, Benhardt László és Uglovics Béla vádlott-társak vallomásaira is.

Bizonyíték még Puha Ignác, Beer János és Palotás József tanúk vallomása, akiknek a vallomásából jogszerűen vonható le az a következtetés, hogy Szepesi Lajos, nem a levegőbe lőtt a golyószóróval, hanem célra.

Nausch Rudolf XXIII. r. vádlott szintén beismerte bűnösségét. Nem ismerte be, hogy 1956 december hó első napjaiban több ismerőse társaságában vadászni volt, rálőtt egy őzre, amit azonban nem talált el. Elismerte, hogy ezt a tényt a nyomozás során beismerte, azonban azzal védekezett, hogy a rendőrségen megverték, így kénytelen volt beismerő vallomást tenni. Védekezett azzal is, hogy a nyomozó azzal fenyegette, miszerint egyszer már elkerülte az akasztást, de azt legközelebb már nem fogja elkerülni, el lehet szállítani a gyűjtőből - ugyanis a kihallgatását itt foganatosították - akkor pedig tudja mi vár reá.

A népbírósági tanács a vádlott védekezését nem fogadta el.

Abból indult ki, hogy Nauscht a budapesti gyűjtőben hallgatták ki, ami kizárja azt, hogy vele szemben testi fenyítéket alkalmaztak volna. Nem lett volna értelme sem annak, hogy az életfogytig tartó börtönre elítélt személlyel szemben erőszakot, vagy fenyegetést alkalmazzanak. Ezért a népbíróság vádlottnak a nyomozás során tett beismerését teljes értékű bizonyítékként fogadta el, annál is inkább, mert a nyomozati

383