B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
vallomásának túlnyomó részét vádlott helyesnek ismerte el, s nem lett volna értelme annak, hogy egy aránylag jelentéktelen bűncselekményt ismertessenek be vele. Beismerte, hogy a pártház ellen indított támadásnál jelen volt. A rendőrség előtt tett vallomásával egyezően a tárgyaláson is adta elő, hogy eljött onnan, amikor megérkeztek a helyszínére a szovjet páncélosok. E tüntetésben tevékeny részvételét úgy a nyomozás, mint a tárgyalás során tagadta, így a népbíróság tevékenységet vele szemben meg sem állapított. Beismerte azt is, hogy a Lados István által megszervezett őrségben részt vett. Tudta azt is, hogy mi volt az őrség célja, tisztában volt a feladatokkal is. Beismerte, hogy az őrségben 3 napon keresztül részt vett, azt, hogy kiket látott őrszolgálatot teljesíteni. Egy lövés megtörténtét ismerte el. Ennek megtörténtét december 7. napjára arra az időre tette, amikor a Lados féle mozgalom még nem is létezett. Ezt az előadását elfogadni nem lehetett, védekezése egészen áttetsző. Ugyanis a rendőrségi előadása szerint ezt az egy lövést december hó 9-én a telepen áthaladó egy páncélautóra adta le, s a tárgyaláson tudatosan úgy igyekezett beállítani a dolgot, hogy „nem emlékezem, hogy 9-én kint lettem volna”, holott más helyen tett előadásából az állapítható meg, hogy mind a három este kint volt. Valótlan az az előadása is, hogy december hó 8-án a telepre behatolt karhatalmista gépkocsira rá ne lövöldöztek volna az őrség tagjai, csupán a karhatalom tagjai adtak le lövéseket, mert ezt az előadását a tanúk megcáfolták. Ilyen körülmények között a népbíróság vádlottnak a nyomozás során tett vallomását fogadta el valónak a vele szemben megállapítandó tények szempontjából. Ez a magyarázata annak, hogy a népbíróság a december hó 10-iki fegyverhasználatot is megállapította, s azt, hogy a pisztolyától 8-án lőtt egyet a levegőbe.- Csupán jellemző tényként hivatkozik a népbíróság arra, hogy ez a vádlott volt az a személy, aki kézigránáttal is halászott. A népbírósági tanács vádlottnak a nyomozás során tett vallomásán kívül bizonyítékként fogadta el Sóstarics János, Benhardt László, Somogyi László, Nagy Lajos, Pintér Sándor vádlott-társainak a vallomásait is. A népbírósági tanács a fegyverrejtegetéssel kapcsolatos tényeket a vádlott terhére nem állapította meg, a bűnösség megállapítását e bűncselekmény tekintetében kifejezetten mellőzte és csak ott hivatkozik az erre utaló adatokra, amelyek a terhére rótt államellenes bűncselekménnyel szoros összefüggésben állnak.- Ugyanis a fegyverrejtegetés bűncselekménye miatt vádlottat 1956. év december havában a rögtönítélő bíróság halálra ítélte, amit kegyelemből a Népköztársasági Tanács Elnöki Tanácsa életfogytig tartó börtönre változtatott át. A fegyverrejtegetés tehát ítélt dolgot képez. Tagadta Nausch Rudolf vádlott azt, hogy Bencze László vádlottól 100 forintért egy géppisztolyt vásárolt volna. Tagadásával szemben bizonyítékként fogadta el az érintett két vádlottnak egymástól elkülönített nyomozati előadását. 384
