B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
azonban Kovács a pisztoly után kapott, eközben a pisztoly elsült. Vádlott volt az, aki megemlítette Kovácsnak, hogy van pisztolya, s ha azt nem vette volna elő, akkor a szerencsétlenség be sem következett volna. A gondatlanság és a bekövetkezett eredmény között tehát az okozati összefüggés kétségtelenül fennáll, így a bűnösség kérdésében nincs is semmiféle kétség. Beismerte vádlott azt is, hogy 1957. év január hó 20, vagy 21 napján egy WC- ből kiszedett egy géppisztolyt és azt magával vittel, lakásán elrejtette. Beismerte azt is, hogy a Lados István I. rendű vádlott által megalakított őrségben részt vett, 3 este őrségben is állott, részben fegyveresen.- Azzal védekezett azonban, hogy az őrséget nem vállalta, hanem csak úgy kiállott a lakásuk elé. A rendőrség előtt tett és eléje tárt nyomozati vallomásától több vonatkozásban eltért, s ezzel kapcsolatban ugyanazt a védekezést terjesztette elő, mint vádlott-társai - a rendőrségen bántalmazták, az ügyészségen azért nem vallott igazat, mert attól félt, hogy az ügyészség pótnyomozást fog elrendelni - így ezzel a védekezéssel a népbíróság részletesebben nem foglalkozik. A népbíróság a vádlott nyomozati vallomásain kívül bizonyítékként hivatkozik Bóna Barnabás, Homola István, Benhardt László vádlott-társai vallomására is. Mahinvák Tenő XVII. r. vádlott bűnösségét ugyancsak beismerte. Beismerte a különböző fegyverek megszerzésének tényeit. A fegyverrejtegetés tényét is. Beismerte az őrségben állásának tényeit, azt is, hogy az alatt az idő alatt két lövést adott le, különböző napokon. A rendőrségi vallomása több vonatkozásban tért el a tárgyaláson tett vallomásától. Ezzel kapcsolatban védekezésként azt adta elő: félt, hogy őt is megverik, mint a többit. Őt nem bántották ugyan, de fenyegették. Az ügyészség előtt nem mondotta meg az igazat, mert az a közvélemény alakult ki, hogy ha eltérést észlelnek a vallomások között, akkor az ügyet visszaadják pótnyomozásra. Ez az ismert és fentebb kifejtett védekezés itt nem szorul bővebb okfejtésre. Nem tehát ennek alapján elfogadható az a védekezése, hogy az egyik lövést a levegőbe, a másikat pedig a földbe adta volna le. Jellemző adatként említi meg a népbíróság, hogy Mahinyák Jenő vádlott az első rendőrségi kihallgatása után önként jelentkezett újabb meghallgatásra. Ekkor olyan tényeket mondott el, amelyekről korábban nem emlékezett meg. Ez a tény annak bizonyítéka, hogy a rendőrség előtt tett vallomása a valóságnak megfelel, s nem állhat fenn az a kényszerhelyzet, amelyre hivatkozik. Hivatkozott arra is a vádlott, hogy ez az önkéntes jelentkezéskor tett vallomása sem fedi a valót. Beismerése szerint valóban hamis vallomást tett, de azért, mert azt mondották, hogy haza engedik. A népbíróság a vádlott említett vallomásain kívül bizonyítékként fogadta el Sóstarics János vallomását.379
