B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

Benhardt László vallomása alapján a vádlott által elmondott ez a tény a valóságnak meg is felel.

Uglovics Béla XIII. r. vádlott bűnösségét részben ismerte be. Beismerte, hogy az őrségnek tagja volt, azt is, hogy a VI-os telepen több ízben őrségben állott, azt is, hogy fegyver és lőszerrel rendelkezett. Tagadta azonban azt, hogy a fegyverét őrségben állása alatt használta volna.

Elmondotta védekezésként, hogy a rendőrség és az ügyészség előtt tett vallomásai nem fedik teljesen a valóságot, mert a rendőrség előtt kényszer hatása alatt állott. Az ügyészség előtt viszont azért nem merte megmondani a valóságot, mert attól félt, hogy visszakerül a rendőrségre, s azt gondolta, hogy majd a bíróság előtt fogja elmondani az igazat.

Ez a védekezés a fent már kifejtettek alapján itt már nem szorul bővebb indoklásra. A vádlott védekezésének valótlan voltát mutatja az a tény, hogy az ügyészségi kihallgatása alkalmával tagadásba vette a Szepesi Lajos XXII. rendű vádlott által vallott azt a tényt, hogy Szepesi Lajost ő szervezte volna be az őrség tagjai közé, amiből nyilvánvaló, hogy a védekezésül előadott félelme fent nem foroghatott. Védekezett azzal is, hogy az ügyészségen előtte semmit fel nem olvastak, ki sem hallgatták, a vallomását csupán legépelték, s azt mondották, hogy írja alá, amit alá is írt. Ez a védekezés önmagában magán viseli annak valótlan voltát, azzal részletesebben foglalkozni nem is kell.

A népbíróság e vádlott rendőrségi, ügyészségi és bírósági vallomásán kívül bizonyítékként fogadta el Benhardt László, Somogyi László, Lados István vádlott-társainak reá vonatkozó vallomás részét.Pintér Sándor XIV. r. vádlott bűnösségét elismerte.

Az eseményekbe való belesodródásának magyarázatául azt adta elő védekezésként, hogy félt attól, miszerint mint volt ÁVH-s bajba kerül, mint ahogyan sok ávós Budapesten bajba is került. Ennek a védekezésének ellentmond az a körülmény, hogy kiállt őrségbe, holott ha a védekezése a valóságnak megfelelt volna, akkor kerülnie kellett volna a nyilvánosságot.Védekezett azzal, hogy a rendőrségen megverték, így kényszer hatása alatt vallott, azzal is, hogy az ügyészségi vallomását is azért tette meg a rendőrségivel azonos módon, mert félt a pótnyomozástól. E védekezés el nem fogadható voltára a népbírósági tanács fentebb már nyilatkozott, ezért itt részletes indokolásba nem bocsátkozik. Ez a magyarázata annak is, hogy a tárgyaláson tagadásba vett két lövés tényét a terhére megállapította. A nyomozati vallomásain kívül a népbíróság bizonyítékként értékelte Ilóczky Győző, Benhardt László, Nagy Lajos, Sóstarics János és Somogyi László vádlott-társainak a vallomásait is.

Bizonyítékul használta fel Csizmadia József, Varga Sándor és Nausch Rudolf vallomásait is a fegyverszerzés és kézigránát szerzésére vonatkozóan.377