B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
A népbírósági tanács ezt a védekezését azonban - amint ezt fentebb általánosságban már kifejtette - elfogadhatónak nem találta és vádlottnak úgy a rendőrség, mint az ügyészség előtt tett vallomásait teljes értékű bizonyítékként értékelte. Zovits Antal XI. r. vádlott bűnösségét részben ismerte el. Beismerte, hogy az őrség tartama alatt egy ízben fegyverével őrségben állott. Kezdetben tagadta, hogy a fegyverből lövést adott volna le, később azonban beismerte, hogy egy lövést leadott a falnak célozva. A népbírósági tanács vádlottnak ezt a védekezését elfogadta, mert úgy a rendőrség, mint az ügyészség előtt is hasonlóképpen nyilatkozott. Védekezett azzal is, hogy a rendőrség előtti vallomása során nem tárta fel az igazat, ennek a vallomásának egy részét kényszer hatása alatt tette meg, mert bántalmazásban volt része. Az ügyészségi vallomásával kapcsolatban azt adta elő, hogy azért nem változtat a rendőrségi vallomásán, mert félt a pótnyomozástól. Az ügyészségen egyébként nem tett vallomást, az ügyészségi vallomását a rendőrségi vallomása nyomán írták le. Közölte azt is, az ügyészségi kihallgatása során, hogy a rendőrségen megverték, ezért vallomásának egy része nem fedi a valót. A népbírósági tanács e védekezéssel kapcsolatban álláspontját fentiek során kifejtette rövidség kedvéért erre hivatkozik. Védekezését azért is tekinti valótlannak, mert vádlottnak az ügyészség előtt történt kihallgatásával kapcsolatban elmondottak, a kihallgató ügyész részéről bűncselekményt képeznének s elképzelhetetlen, hogy az ügyészség olyan jegyzőkönyvet szerkesszen, amely a korábbi rendőrségi vallomásnak lenne kivonatos másolata s mindez az érdekelt vádlott meghallgatása nélkül. Fehér Tános XII. r. vádlott is beismerte bűnösségét. Tényeinek túlnyomó részét beismerte, de tagadta, hogy a fegyverét őrségben állása alatt használta volna. Azzal védekezett, hogy a rendőrség előtt tett vallomása nem mindenben fedi a valóságot, de kénytelen volt olyan dolgokat is elmondani, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, mert a rendőrség részéről bántalmazásban volt része. Védekezett azzal is, hogy a budapesti ügyészség előtti kihallgatásakor sem mondott valóságot, mert félt attól, hogy ha a rendőrség előtt tett vallomását visszavonja, akkor az ügyet pótnyomozásra fogja az ügyészség visszaadni. Ennek a védekezésnek a megcáfolásával itt sem foglalkozik, mert a fentiek során álláspontját ebben a kérdésben már kifejtette. Védekezett azzal is, hogy a fiatal létére sodródott a tömeggel és nem tudta magát kivonni az események alól. Ez a védekezés sem helytálló, ezt legfeljebb a büntetés mértékének a megállapításánál lehet figyelembe venni. Beismerte, hogy amikor az őrséget feloszlatták, akkor géppisztolyát a WC-jük- be elrejtette, ezt mások is megtudták, s az ő tudta nélkül onnan kivették, ez a magyarázata annak, hogy az 1957. március hó 13. napján megtartott házkutatás alkalmával csak a dobtárakat és a lőszert találták meg.- Homola István, iíj. Homola József és 376
