B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
idevonatkozóan tett vallomását visszavonta azzal, hogy azt kényszer hatása alatt vallotta, s az ügyészség előtt pedig ugyancsak nem merte elmondani az igazat, mert attól tartott, hogy az ügyet visszaadják pótnyomozásra. A népbírósági tanács erre a védekezésre fentebb már okfejtést adott, így erre hivatkozik.- Beismerte Bóna Barnabás a fegyverszerzés körülményeit is. Erre nézve részletes védekezést nem terjesztett elő. Jellemző megnyilatkozása volt vádlottnak az a kijelentése, hogy százszor megátkozta már azokat, akik az ellenforradalmat elkezdték, erre neki nem volt szüksége, mely kijelentéséből a népbírósági tanács megbánást tanúsító magatartására nézve vont le következtetést. Bizonyítékul fogadta el a népbíróság a vádlott rendőrségi és ügyészségi vallomásán kívül Homola József, Sóstarics János és Benhardt László vádlott-társainak a vallomását, akik ugyancsak adatokat szolgáltattak a vádlott őrségben állása mellett. Viszont nem állapított meg a népbírósági tanács a vádlott terhére olyan tényt, hogy az őrségben állása alatt lövöldözött volna, mert ilyen tényt sem a rendőrségi, sem az ügyészségi kihallgatásakor nem ismert.Homola István X. r. vádlott bűnösségét beismerte. Beismerte, hogy Bóna Barnabással, Tóth Lászlóval és ifj. Homola Józseffel részt vett az előzetesen megbeszélt és közösen végrehajtott vadászatban. A népbírósági tanács vádlottnak a rendőrség, ügyészségen tett beismerésén felül bizonyítékként értékelte Homola József Bóna Barnabás vádlottaknak Homola István vádlottat is terhelő előadásait. Az orvvadászattal kapcsolatban vádlott beismerése mellett részletes védekezést nem terjesztett elő, ezért a népbírósági tanács a további okfejtést mellőzi. Homola István X. r. vádlott beismerte a fegyver rejtegetés bűncselekményét is. Részletesen nyilatkozott beismerő módon, hogy mikor és milyen fegyver volt birtokában, védekezésként azt adta elő, hogy örült a megszerzett fegyvereknek, mert fegyverszerető egyén. A fegyverekkel az volt a célja, hogy azokat vadászatra fogja felhasználni, minthogy még nem volt katona a fegyvereket tanulmányozni fogja. A vádlott által előterjesztett védekezés olyan természetű, amely a bűnösség kérdését nem érinti, így ezzel a népbírósági tanácsnak részletesebben nem is kell foglalkoznia. Beismerte azt is, hogy 1957. február hó első felében Tóth Lászlótól kapott egy dobtáras géppisztolyt, amit a pincében befalazott. Beismerése mellett arra hivatkozott, hogy a házkutatás során ő mutatta meg a rendőrségnek a géppisztoly befalazásának helyét, tehát eljárása teljesen felfedező jellegű volt. Védekezésként ugyanazt adta elő, amint azt a népbírósági tanács a fentiek során ismertette. A fegyveres őrségben való közreműködését illetően beismerte, hogy egy este fegyverével valóban őrt állott, azonban fegyverét nem használta, őrségi szolgálata alatt lövést nem adott le. E beismerésén kívül a rendőrségi vallomásában felsorolt egyéb tényeket tagadta, és arra hivatkozott, hogy azért tett a rendőrségen valóságnak meg nem felelő vallomást, mert attól félt, hogy megverik és nem merte a budapesti ügyészség előtt sem megmondani az igazat, mert nem akarta, hogy pótnyomozás végett visszaküldjék őt a rendőrségre. 375
