B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
valóságnak vagy sem. Egyetlen lépést sem tett arra nézve, hogy a hír valósága, vagy valótlan volta felől meggyőződést szerezzen, azt kritika nélkül elfogadta, s minden tájékozódás nélkül a fegyveres őrség tagjává vált, amelynek ismerte célkitűzéseit, s azt is, hogy az a karhatalom és a többi rendfenntartó szervek ellen irányult. A rendőrségi, ügyészségi és bíróság előtt vallomásain kívül a népbírósági tanács bizonyítékként értékelte vádlott-társainak Turcsányi József, Sóstarics János, Nagy Lajos és Somogyi László nyomozati, ügyészségi és bíróság előtti vallomásait. Nagy Lajos VIII. r. vádlott bűnösségét elismerte. Ez a beismerése azonban ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy minden tényt tagadott és azzal védekezett, hogy a rendőrség által használt kényszereszközök hatására volt kénytelen beismerő vallomást tenni, azonban a rendőrség előtt történt beismerése nem felel meg a valóságnak. Védekezése szerint az ügyészségen azért tett beismerő vallomást, mert attól tartott, hogy a rendőrség előtt tett vallomásának visszavonása esetén az ügyet visszaadja az ügyészség pótnyomozásra, s ebben az esetben ismét ki lesz téve a bántalmazásoknak és fenyegetéseknek. A népbírósági tanács a fentiek során kifejtette álláspontját, hogy azt a védekezést miért nem fogadja el, erre itt csupán hivatkozik. De különösen kiemeli a védekezés valószerűtlenségét az, hogy az ügyészség előtti vallomása során visszavont olyan tényt, amelyet a rendőrség előtti vallomása során beismert, ami azt igazolja, hogy nem az általa állított pótnyomozással való fenyegetettség volt az oka annak, hogy az ügyészség előtt is beismerésben volt, hiszen akkor mindent teljes egészében úgy adott volna elő, ahogyan azt a rendőrség előtt tette. Azt vitatta, hogy a rendőrség előtt tett vallomása teljes egészében hamis. Ezt közölte az eljáró ügyésszel, aki azonban ezzel mit sem törődve vallomását bediktálta, annak kijelentése mellett, hogy a bíróság előtt majd elmondhatja védekezését, s nem engedte meg azt sem, hogy a rendőrségi vallomását elolvashassa, annak kijelentésével, hogy nincs abban semmi lényeges, azt helyben lehet hagyni. Ha a vádlottnak ez a védekezése a valóságnak megfelelne, úgy az eljáró ügyész hivatalos hatalmával élt volna vissza és okiratot is hamisított volna, amit feltételezni sem lehet. Ez a magyarázata annak, hogy a népbírósági tanács a vádlottnak ezt a védekezését figyelmen kívül hagyta azért is, mert a vádlottnak a nyomozás során tett beismerése a per egyéb adataival egyezik és több vádlott-társának a beismerő vallomásával is egybevág. Bóna Barnabás IX. r. vádlott beismerte bűnösségét. Beismerte a vadászatban részvételét. Védekezése szerint a fegyver birtoklásának ténye adott erre alkalmat. Az ilyen védekezés büntethetőséget kizáró okot nem létesít, így ezzel a védekezéssel részletesebben nem kell foglalkozni. Az őrségben állása tényét tagadta. Azzal védekezett, hogy az őrségről már csak akkor hallott, amikor Lados István elfogták. A rendőrségen előadott tényekről hallomás útján szerzett tudomást és azt mint hallomását adta elő. A rendőrségen 374
