B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

gyott ingó” volt. Bár tudatában volt annak, hogy az ilyen módon szerzett fegyver is a fegyverrejtegetés fogalma alá tartozik.- Minthogy a fegyvernek mikénti megszerzése a vádlott fenti előadása nyomán teljesen közömbös, ezzel a kérdéssel a népbíróság részletesebben nem foglalkozik. Vádlott előadásából arra a védekezésre is következtetni lehetett, hogy a fegyvert saját személyének megóvása érdekében szerezte. A bűnösség kérdésének elbírálása szempontjából ennek a védekezésnek sincs döntő jelentősége a bűnösség szempontjából, annál is inkább, mert az alább kifejtendők szerint Sóstarics János V. r. vádlott a fegyvert nem erre, hanem más célra használta fel.

Tagadta azt, hogy fegyveresen részt vett volna a Lados által kezdeményezett őrségben. Azzal védekezett, hogy neki három estén át fegyverével kint kellett állania az utcán az emberek félrevezetése érdekében, nehogy őt ÁVÓS-nak tartsák, figyelemmel arra, hogy a határőrség kötelékében teljesített szolgálatot.

Attól eltekintve, hogy ez a vádlott úgy a rendőrség előtt, mint az ügyészségi kihallgatása során részletesen elmondotta, hogy három estén keresztül őrségben állott, ezzel a védekezésével a népbíróság részletesebben nem foglalkozik, hanem utal a fent e tekintetben már kifejtett álláspontjára. Ha igaz lenne a vádlott védekezése, hogy személye megmentése érdekében állott kint három estén őrséget fegyverével, ezzel ép mintegy közszemlére tette ki magát, holott a védekezés valósága esetén el kellett volna rejtőznie. Bizonyítékként jelentkezik vádlott rendőrségi és ügyészségi vallomásán kívül Somogyi László, Benhardt László, Nagy Lajos, Ilovszky Győző, Mahinyák Jenő, Kozák Imre vádlott-társainak, továbbá Harmos Iván tanúnak a vallomása. Nausch Rudolf vallomása is bizonyíték abban a kérdésben, hogy Sóstarics János őrszolgálata alatt fegyverét is használta, rálőtt egy gépkocsira.Somogvi László IV. r. vádlott bűnösségét ugyancsak elismerte. Minden tényre nézve beismerő vallomást tett. Védekezése szerint azt hitte, hogy őrségben állásával a telepet és saját magát megtudja menteni az elhurcolástól, mert hitte azt az elterjesztett hírt, hogy a fiatalságot elhurcolják. A védekezés nem alkalmas a büntetlenség megállapítására, a vádlott jóhiszeműségre alapított védekezése legfeljebb a büntetés kiszabásánál vehető figyelembe. Ezért a népbírósági tanács a vádlott védekezésével részletesebben nem is foglalkozik.A népbírósági tanács a vádlott rendőrségi és ügyészségi vallomásán kívül hivatkozik Benhardt László, Uglovics Béla, Fehér János, Sóstarics János, Nagy Lajos, Turcsányi József és Pintér Sándor nyomozati és bíróság előtt tett vallomásaira.

Benhardt László VII. r. vádlott bűnösségét szintén beismerte. Teljes ténybeli beismerést tett. Védekezésül hivatkozott arra, hogy megtévesztették, hitt annak a valótlan hírnek, hogy a fiatalokat tényleg elhurcolják és e megtévesztettség miatt vett részt az őrségben.

Ezt a védekezést azonban a népbírósági tanács nem tette magáévá. Vádlottnak meg kellett volna győződnie arról, hogy a Szilágyitól halott hír megfelel-e a

373