B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

Védekezése azonban nem helytálló, azt a tárgyalás adatai megcáfolták.- Somogyi László VI. r. vádlott előadása szerint Turcsányi József III. r. vádlottat látta őrt állani a Füzes utca végén. Valótlan az a védekezése is, hogy a kézigránátokat korábban eldobta volna. Pálinkás Pál, Puha Ignác, Rácz Márton, Bakonyi József és Krakó Ferenc tanúk egybevetett vallomásai alapján az volt megállapítható, hogy Turcsányi József III. r. vádlott a kézigránátokat akkor dobta el, amikor a karhatalom tagjai meglepetésszerűen rajtuk ütöttek és a kézigránátokat közvetlenül ott találták meg, ahol Turcsányi III. r. vádlott állott, a fal mellett, tehát nem felel meg ennek a vádlottnak az a védekezése, hogy a kézigránátokat már jóval korábban eldobta az udvarban. Ezek a tények amellett is szólnak, hogy Turcsányi III. r. vádlott valóban őrségben állott.- Egyébként az őrségben állás tényét Turcsányi III. r. vádlott el is ismerte, úgy a nyomozati, mint az ügyészségi kihallgatása során, így semmi kétsége nem volt a népbíróságnak arra, hogy ezt a tényt a terhére megállapítsa. Beismerte azt is e hatóságok előtt, hogy akkor dobta el a kézigránátokat, amikor a karhatalmisták meglepték őket. A rendőrség és az ügyészség előtt tett vallomásainak visszavonására vonatkozó indokait a népbírósági tanács a fentiek szerint már kifejtette, ismétlésbe nem kíván bocsátkozni. Bizonyítékként hivatkozik Benhardt László VII. r. és Gwóth Mihály IV. r. vádlottak rendőri és ügyészi vallomására is.

Gwóth Mihály IV r. vádlott ugyancsak elismerte bűnösségét. Beismerte, hogy a TT pisztolyt a városi rendőrkapitányság épületéből lopta. Tagadta azonban azt, hogy a fegyveres őrségnek tagja lett volna. A pisztoly megszerzésére nézve részletes védekezést nem terjesztett elő. A kínálkozó alkalmat hozta fel indokként. A kínálkozó alkalom büntetlenséget nem biztosít. Az őrségben állás tényét tagadva azt adta elő védekezésként, hogy amikor tudomást szerzett a rögtönítélő bíráskodásról, akkor magához vette a pisztolyt azzal a szándékkal, hogy azt bedobja a rendőrség udvarába, azonban erre nem kerülhetett sor, mert útközben Turcsányi III. r. vádlottal találkozott, aki több társával beszélgetett, odament közéjük, s eközben lepték meg őket a karhatalmisták, mire felhívásukra eldobta maga mellé a pisztolyát. Az őrségben állás tényére bizonyíték e vádlottnak a rendőrség és az ügyészség előtti aggálytalan vallomása, melyek során kihangsúlyozta, hogy december hó 10-én pisztolyával állt őrségben, tehát az ismertetett védekezése nem volt elfogadható.- Hivatkozott Gwóth Mihály IV. r. vádlott arra is, hogy az ügyészség előtti kihallgatása során is mondotta, hogy nem állott őrségben és nem tud arról sem, hogy Turcsányi József III. r. vádlott őrségben állott volna, mert ezekről az ügyészi kihallgatásakor szó sem volt. Ennek ellenére az ügyész beleírta, ő meg aláírta, mert fél attól, hogy visszaviszik a rendőrségre. E védekezésnek nyilvánvalóan valótlan volta bővebb indokolásra nem is szorul az általánosságban már kifejtettek alapján sem.

Sóstarics Tános V. r. vádlott csupán a fegyverrejtegetés bűntettében érezte magát bűnösnek. Védekezése szerint a fegyvert nem lopta, mert az szerinte „elha372