B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
a véletlennek a következménye, hanem annak adja magyarázatát, hogy az egyes vádlottak vallomásaikat a nyomozás során a valóságnak megfelelően adták elő. Különösen kirívó a védekezés valótlan volta Nagy Lajos VIII. rendű vádlott esetében, aki rendőrség előtt tett vallomását módosította, annak egy részét visszavonta, s az ügye még sem került vissza pótnyomozásra. Eltérés van a rendőrségi és az ügyészségi vallomása között Sóstarics János V.r. Somogyi László VI.r., Fehér János XII.r. Pintér Sándor XlV.r., Csizmadia József XIX.r. rendű és Varga Sándor XXV. rendű vádlottaknál, ami azt bizonyítja, hogy az ügyészség előtt felvett jegyzőkönyvek, a rendőrségi jegyzőkönyveknek nem hű másolatai, ahol tehát a vádlottaknak módjuk volt arra, hogy a rendőrségi vallomásaikra észrevételeiket megtehessék. Az ügyészség előtti részletes kihallgatások is ezt bizonyítják. Áttérve a részletes, vádlottak szerint elkülönített védekezésekre: Lados István L rendű vádlott bűnösségét elismerte. Beismerte a tények és előadása szerint a rendőrség előtt tett vallomása lényegében megfelel a valóságnak, ugyanúgy az ügyészség előtti vallomása is. Ez a vádlott nem védekezett azzal, hogy őt a rendőrségen bántalmazták, vagy fenyegették volna. Védekezése lényegében arra irányult, hogy ő a jóhiszeműség áldozata, mert elhitte azt az elterjesztett hírt, hogy a fiatalságot tényleg összeszedik és a Szovjetunióba deportálják és ezt a karhatalomnak tulajdonították, amitől a VI-os telepen lakó fiatalságot megakarta menteni. Védekezett azzal is, hogy ő nem fegyveres őrséget kívánt létrehozni, hanem csupán egyéb eszközökkel védelmet akart biztosítani, s nem tehető felelőssé azért sem, hogy akaratán kívül egyesek kezébe fegyverek kerültek és azzal felelőtlenül lövöldöztek. A népbírósági tanács Lados István I.r. vádlott védekezését alaptalannak találta. Lados István I.r. vádlottnak nagyon jól kellett tudnia, hogy a szóban forgó időben a karhatalom volt az a szervezet, amely nagymértékben az államfenntartó erőt képviselte. Tatabányán valóban elterjedt ellenséges hírverés következtében olyan a valóságnak meg nem felelő hír, hogy összeszedik a fiatalságot. Ennek nem volt tárgyi alapja. Az ellenforradalmi elemek megtévesztésként hírverésük alapjául azt a tényt állították be, hogy a karhatalom, a rendőrség és a szovjet csapatok azl956. december hó 7. napján a pártbizottság épülete ellen lezajlott támadás során az abban élenjáró résztvevőket letartóztatták. Ez közismert tény volt Tatabányán, s ezt nagyon jól tudta Lados István I.r. vádlott is, aki kijelentette, hogy az említett hír való voltáról nem győződött meg, s nem tudott olyan esetről, hogy bárkit is deportáltak volna. A kezdeti időben a karhatalom ellen az ellenforradalmi elemek részéről nagy ellenszenv alakult ki. Tudták a rendzavarok, hogy a karhatalom a törvényes rend helyreállítására törekszik, s csirájában kíván elfojtani minden ellenforradalmi megmozdulást. 370
