B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
rakott a palahányón. 1935 évben elhagyta a bányát és 1937-ig alkalmi munkákból élt. 1937-ben állításkötelessé vált, s minthogy a magyar hadsereg kötelékében katonai szolgálatot teljesíteni nem kívánt, külföldre ment. Ausztriában rendőrség elfogta, s arra kötelezték, hogy 2 hét alatt hagyja el Ausztriát. Erről egy okiratot kapott. Ezzel az okirattal Olaszországba távozott. Olaszországban is elfogták és visszatették Ausztriába. Stájerországba ment. Innsbruckig jutott, ahol ismét elfogták. Néhány napi szabadság elvonás után Innsbruckból kikísérték a német határra, s Pendli József át is ment Németországba. Németországból azonban rövid idő alatt kitoloncolták, Svájcba ment, ahonnan ismét Ausztriába toloncolták ki. Az osztrákok ismételten letartóztatták, azonban megszökött és alkalmi munkákból élt, azonban elfogták. Bíróság elé állították, azonban újra megszökött. Csavargás közben újból kézre került, ügyét tárgyalás elé vitték, ahol azt az óhaját fejezte ki, hogy az idegenlégiónak kíván tagja lenni. Erre nyilatkozata folytán Franciaországnak adták át, előbb Toul- ba, majd Marseillesbe került, miután 5 évre vállalta az idegenlégióbeli szolgálatot, Algériába vitték kiképzésre. A francia idegenlégióban kapta meg kiképzését, utána Marokkóba jelentkezett. Itt egy évet töltött, és csak nagy nehézségek után telt el az 5 évi idegenlégióbeli szolgálat. Az idegenlégióbeli szolgálata 1943 év folyamán járt le. Ekkor felkínálták számára a francia állampolgárságot, amit azonban nem fogadott el. 1943 április havában, miután Magyarországba haza térni nem tudott, felvétette magát az angol hadsereg kötelékébe, annak ejtőernyős alakulatához. Elkötelezése a háború befejezéséig szólott és ettől az időponttól kezdve részt vett a Németország elleni küzdelemben. Norvégiában is járt, az ott lévő német hadsereg leszerelésénél működött közre. 1947 évben szerelt le és visszatért Magyarországra. Magyarországra való visszatérése után a tatabányai Szénbányászati Tröszt kisvasújánál vállalt munkát, majd 1949-ben bányász lett és ettől az időponttól kezdve a tatabányai VII. akna kötelékében dolgozott egész letartóztatásáig. [...] Pendli József 1947-ig, Magyarországra való visszatértéig politikával nem foglalkozott. Hazatérése után 1947 nyarán belépett a kommunista pártba. Szemináriumi előadó is volt. Azonban 1949 évben a párt soraiból kizárták azzal az indoklással, hogy nyugatos légionarista volt. Ettől kezdve a pártba többé nem lépett vissza, politikával sem foglalkozott behatóan, csupán a napi események érdekelték.[...] III. Turcsányi József bányász családból származik. Öten vannak testvérek. Fiú testvére a tatabányai Szénbányászati Tröszt kötelékében vájár, leánytestvéreinek férjei ipari munkások. Valamennyien vagyontalanok. 1939-ben iskolái elvégzése után napszámba járt, majd újságkihordó lett, és 15 éves korától kezdve a bányában dolgozik. Legutóbb a XI. aknán volt csapatvezető vájár 2800 Ft. körüli havi átlagos kereset mellett. Munkáját mindig igen jól végezte. Nagyobb számú kitüntetésben volt része. Háromszoros sztahanovista. Legutóbb a szakma kiváló dolgozója kitüntetést kapta. Megkapta 1946-ban a bányász szolgálati érdemérmet is, ezen kívül igen sokszor pénzjutalomban részesült. A szénbányászati Tröszt kötelékében rendezett 338
