B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

munkaversenyekben mindig részt vett és legutoljára 1956. augusztusában csapata az elsők között végzett.

1949 évben kötött házasságot Karabás Irénnel, aki egy vagyontalan bányász családnak a leánya. Házasságból egy gyermeke született, aki 8 éves. Ezen kívül két idős korú szüleinek és anyósának az eltartásáról gondoskodnia kell.

1945 év előtt politikával nem foglalkozott. 1947-ben belépett a magyar Kommunista pártba és a két munkáspárt 1948 májusában bekövetkezett egyesülésekor a magyar dolgozók pártjának lett tagja és párttagságát 1956. októberéig meg is tartotta. Politikailag képezte magát, rendezett szemináriumokon rendszeresen részt vett. [... ]

Gwóth Mihály ugyancsak bányász családnak a gyermeke. Édesapját gyermekkorában elvesztette, szülei vagyontalanok voltak. Hatan voltak testvérek. Ezek közül egy korán elhalt. Testvérei közül egy bányász öccse is az. Nőtestvérei bányászok feleségei. Iskolái elvégzése után üzleti kifutó lett. 16 éves életkorának betöltése után bányához ment és 1945-től kezdve ugyancsak a tatabányai Szénbányászati Tröszt kötelékébe, annak újtelepi gépüzemeiben mint csillés dolgozik, havi 1100-1200 Ft.- os keresettel.

1941 évben kötött házasságot egy bányász család gyermekével. Házasságából három gyermeke származott, akik 15, 14 és 7 évesek.

Gwóth Mihály politikával nem foglalkozott, a politika soha nem érdekelte, szemináriumokra sem járt, csupán a bányász szakszervezetnek volt már 1945 előtt is tagja.

Sóstarics lános munkáscsaládnak a leszármazottja. Édesapja gépkezelő, aki a Szénbányászati Tröszt kötelékében dolgozik. Ketten vannak testvérek, bátyja tatabányai bányász. Úgy ő, mint testvére, valamint szülei vagyontalanok. Iskolái elvégzése után lakatos tanuló lett, de nem szabadult fel, mert gyenge tanulmányi eredményt tudott csak elérni. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott, és legutoljára az újtelepi Szénosztályozón volt segédmunkás. 1954. augusztustól kezdve katonai szolgálatot teljesített 18 hónapon keresztül a határőrség kötelékében. Lövési sérülést szenvedett szolgálata közben, emiatt leszerelték. Lövési sérülése miatt részben rokkanttá vált. Ezen kívül tüdőgümő koros megbetegedésben is szenvedett, e betegségéből azonban kigyógyult, de időszakos ellenőrzésre van nála szükség.

1956 októberében kötött házasságot Szeicz Gizellával, aki vagyontalan család gyermeke, aki ipari munkás. Házasságából gyermeke nem származott. Sóstarics János politikával nem foglalkozott, pártnak tagja sohasem volt.[...]

Somogyi László bányász családnak a gyermeke. Ketten vannak testvérek. Bátyja ugyancsak bányász a tatabányai Szénbányászati Tröszt kötelékében. Valamennyien vagyontalanok. Édesatyját 1944 évben a nyilasok elhurcolták, azóta nincs hír róla. Somogyi László 1945. évben fejezte be iskolai tanulmányait, ezt követően 16 éves koráig szülei háztartásában kisegítő családtagként dolgozott, majd 16 éves korától a tatabányai Szénbányászati Tröszttel kötött munkaviszonyt. Legutoljára, mint csillés a

339