B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Politikával soha nem foglalkoztam. 1956. október 26-án Tatabányán nagy tüntetés és felvonulás volt. Ezen én is részt vettem. Utána bementünk a kollégiumba. Estefelé kimentünk újból a városba. A tüntetést nem mi kezdeményeztünk. Tőlünk lehettünk 150-200-an. A tömeg a Kórház, az anyagraktár, és Tröszt épülete felé haladt, és énekelték a himnuszt. Nem emlékszem, milyen jelszavakat kiabáltak. A tüntető tömeg békés jellegű volt. Azt kiabálták, hogy aki magyar, velünk tart. A raktárnál a raktár dolgozói a vörös csillagot leverték. A tömeg hangulata a népi demokrácia ellen irányult, én nem kiabáltam semmit. Nem emlékszem, hogy valaki is szólt volna a tömeghez. Többen felültek a gépkocsikra, én is mentem velük. Bementek egy laktanyába, és ott nekem is adtak egy szálfegyvert. Lőszert nem kaptam. Volt a puskában egy tár lőszer. Pestre indultunk. Amikor reggel megérkezünk, elkezdtek ránk lőni. Mi eldobáltunk a fegyverünket, és beszaladtunk egy pincébe. Odajöttek katonák, akik bevittek egy laktanyába, és október 30-án elengedtek. Ekkor visszajöttem Tatabányára. Budaörsig gyalog, onnan vonattal. Ezt követően november 3-án elutaztam az édesanyámhoz Kazincbarcikára. November végén vagy december elején jöttem vissza Tatabányára. Ekkor találkoztam Czinege nevű osztálytársammal, ekkor kaptam Kovács nevű egyéntől 15 db röpcédulát, amit nem ragasztottam ki, hanem eldobtam. Nem tudom, hogy a röpcédulákra mi volt ráírva. Nem olvastam el, mert sötét volt. Nem emlékszem, hogy Czinege kapott-e röpcédulát. Én azt nem mondtam a rendőrségen, hogy valahol is ragasztottunk ki röpcédulákat. A rendőrségen a kihallgatást végző nyomozó bántott. Falhoz verték a fejem, és megpofoztak. Egy ívtáras géppisztolyt Berényi Ferenctől kaptam december elején, amit bevittem a kollégiumba. Volt hozzá két tölténytár is. Egy ládába tettem be, majd amikor az igazgató felhívott, előadtam, és ő leadta azt a rendőrségen. Ezt megelőzően történt, hogy a VI. telepről bejött a kollégiumba két ember, hogy menjek őrségbe. Ezt nekem mondták, mert a fiúk megmondták, hogy nekem fegyverem van. Azt a két férfit, aki bejött ezzel a kéréssel, nem ismertem név szerint. Azt mondták, hogyha nem megyek, akkor elveszik a gépfegyverem. Ez úgy emlékszem, december 8-án volt. Én ezután, hogy a fegyvert el ne vegyék, 8-án és 9-én elmentem őrségbe. 10-én már nem voltam kint. Én az őrségben nem csináltam semmit. Rendőr elé állítottak, és vele járkáltam az utcában. A rendőrt névről nem ismertem. A két ember, aki hívott, mondta, hogy álljak a rendőr mellé. Lehet, hogy a rendőrségi vallomásomban úgy van, hogy 9-én és 10-én voltam kint, de az nem felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy 8. és 9-én voltam kint. A rendőr egyenruhában volt. Este 8-9 óráig járkáltunk a telepen. Másnap is a két ember jött értem, és vezetett oda. A rendőröknél puska volt, nálam géppisztoly. Én a fegyverem nem használtam. 9-én volt a telepen lövöldözés. Én amikor a lövöldözést hallottam, már mentem befelé a kollégiumba, így nem tudom, hogy ki lőtt. Harmadnap már nem mentem őrségbe, akkor Sörös Géza ment ki. Akkor 280
