B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
neki adtam a fegyvert. Ezt követően eldugtam egy ládába, és elástam a földbe a kollégiumban. Majd behívatott az igazgató és megkérdezte, hogy van-e nálam fegyver. Mondtam, hogy van, és megmondtam hogy hol, és az igazgató leadta. Én nem tudom, hogy a VI. telepen miért alakult az őrség, azt nekem nem mondta senki. Csak azt hallottam, hogy a fiatalokat szedik össze. Egyet el is vittek, a Budait. Én azért álltam ki, mert azt mondták, hogy elviszik a géppisztolyom, ha nem megyek. Én pedig Berényinek megígértem, hogy leadom a fegyvert. Azért nem mondtam meg, hogy kivel álltam őrségben, mert amikor mint letartóztatottat vittek a főosztályra, ő is ott állt, és féltem, hogy megvernek, ha rá hivatkozom. Berényi velünk nem járt iskolába. Ő nem volt velünk. Nem emlékszem, hogy ő is ott lett volna. Egyebet előadni nem kívánok. Az ügyészségi vallomásom nem olvastam el. A jegyzőkönyvet a nyomozó írta a rendőrségen, azt nem olvasták fel, így a tartalmát nem ismertem. A rendőrségi vallomásom részben megfelel a valóságnak. Lövöldözésbe nem keveredtem bele, emberre nem lőttem. Nem ismerem a fegyvert, és nem is használtam. Kezembe adták, ezért volt nálam. Az ügyészségre az a nyomozó vitt fel, aki kihallgattott. VI. 6-án vittek fel Budapestre egy autóval mind a kettőnket. Söröst és engem. Igaz, hogy a tüntetésben részt vettem, hogy szereztem egy géppisztolyt Be- rényitől, és a VI. telepen kétszer őrséget álltam, azonban fegyverhasználatra sor nem került. Népbírói kérdésre: Én október 26-án az autóra azért szálltam fel, mert haza akartam menni Kazincbarcikára, és nekem is Pesten keresztül kellett menni. Nem vagyok ismerős Pesten. A autón voltak férfiak, nők, fiatalok, idősebbek. Arról nem tudtam, hogy Tatabányán elítéltek is dolgoztak. Mi nem ismertük a kintieket. A röpcédulákat ahogy kaptam, úgy el is dobtam, azokat nem ragasztottam ki. Az őrségben 8-án is és 9-én is rendőrrel voltam. A VI. telepen az utcákat járkáltuk végig. Ismerősökkel nem találkoztam. Az igazgatónak mindjárt megmondtam, hogy van fegyverem. Berényinek megígértem, hogy leadom a géppisztolyt a rendőrségen. Azért nem adtam oda a velem őrségben álló rendőrnek, mert gondoltam, az nem ad róla papírt, és nem tudom a leadás tényét igazolni. Ügyészségi kérdésre: Azért nem mentem október 26-án mégsem haza, mert keresztül kellett menni Pesten, és mindenütt lőttek, és én nem tudtam eljutni a Kelenföldi pályaudvarra. így aztán Budaörsig gyalog mentünk, onnan vonattal, és hazajöttünk Tatabányára. 281
