B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Fegyverem a Bódis-hegyen ástam el. Ezután mentem haza Tatabányára. Öten voltunk. [... ] Egy helyre ástuk el mind az öten a fegyvereinket. Amikor december 9-én elmentem a fegyveremért, már csak kettőt találtam ott, ahová ástuk. Egyiket én hoztam el, a másikat Spányik. Azért hoztuk el, hogy az őrségben használjuk. Somogyi századparancsnok volt a parancsnokunk. Októberben már csak egy szakasz volt, de a parancsnok ugyanő volt. Lados: Mindent vállalok, csak azt, hogy fegyverem volt, azt nem. A szembesítés folytán valóban visszavonta ezen állítását F. nyomozó előtt. Én már 9-én nem voltam ellenőrizni az őrséget. 10-én se voltam már sehol. Ilóczkv: Pendlit nem ismerem, nem is láttam. Turcsányit sem ismerem. Vádlott-társaim közül Pintért, Homola Józsefet és Fehért ismerem csak. Védői kérdésre: Hivatalosan csak november végén szereltem le. Februárban újra visszahívtak, és ekkor kerültem a Komárom megyei rendőrkapitánysgg kötelékébe. Belép: ifi. Homola íózsef XVI. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. A rendőrségen nem mondtam el az igazat, mert megvertek. Az ügyészségen pedig azért nem, mert féltem, hogy visszaadnak pótnyomozásra. Bányászcsaládból származom. Édesapám nyugdíjas, anyám háztartásbeli. Vagyontalanok vagyunk. Én nőtlen vagyok. Hárman vagyunk testvérek. Katona voltam. Két nővérem van, egyik lakatosnak, a másik egy gépkocsivezetőnek a felesége. Ők is vagyontalanok. 8 általános iskolai osztályt végeztem, utána Pesten voltam ipari tanuló a Ganz Vagon és Gépgyárban 1950- 1954-ig. Ezután Tatabányára kerültem a karbidgyárba lakatosnak. Ettől kezdve itt dolgoztam 1955. augusztus 17-ig, amikor is bevonultam katonának, és 1956. augusztusáig voltam katona, ezt követően a tatabányai ÁVH kötelékében szolgáltam. Engem már civil emberként ért a forradalom. Otthon laktam szüleimnél. Jó lövész voltam, tudtam lőni. A VI. telepen lakom a Borbély u. 8. szám alatt. Politikával csak a katonaságnál foglalkoztam. Pártnak tagja soha nem voltam, csak a DISZ-nek. A katonaságnál kaptunk megfelelő politikai kiképzést is. A katonaságnál is annyit foglalkoztam a politikával, amennyit muszáj volt, mert soha nem érdekelt a politika. Az októberi események Pécsett értek. Ott voltam ÁVH-s, és onnan szereltem le. Október 27. vagy 28-án jöttünk erdőkön keresztül Pécsről gyalog. Katonaruhában jöttem haza, és amikor leszereltem, akkor adtam le. Fegyvertelenül jöttem haza. Tatabányán ismerős vagyok. Bencze Lászlót, Bóna Barnabást ismerem. Velük november 1. vagy 3. körül kerültem kapcsolatba. Ekkor arról beszéltünk, hogy hogyan jöttem haza, és mi történt Tatabányán. Bencze mondta, hogy menjünk fel a Turulhoz vadászni. Ő mondta, hogy ott tud fegyvereket. Úgy emlékszem, öten mentünk fel, éspedig Tóth László, Bencze, Bóna, Kovács János, Újvári Zoltán, és 264
