B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

én. Ezekről a fegyverekről Bencze tudott. Találtunk ott 5 puskát és 2 golyószórót, 9 tárat és egy láda lőszert. Ezen kívül találtunk ömlesztett lőszert, mást nem. Kovács Jánosnak nem jutott fegyver, és fegyverenként 10-15 db lőszer. A golyószórókat, és a láda lőszert ott hagytuk. Elhoztuk a találási helyéről, mert le akartuk hozni, hogy leadjuk, de esett az eső, és otthagytuk. Le voltak takarva lombbal. A fegyvert a kezünkben hoztuk le a városba. Vadászni akartunk, de mert esett az eső, nem lett belőle semmi.

Az én fegyverem otthon az udvarunkon lévő pad alá rejtettem. Szüleim nem tudták, hogy fegyverem van. Később édesapám megtalálta, és eldobta. Persil Antal ott lakott a felettünk lévő utcában. Őt csak látásból ismertem, tőle egy pisztolyt kaptam egy tár lőszerrel. Azt mondta, hogy vigyázzak rá, mert nem akarja, hogy a felesége megtalálja nála. Én hazavittem, és először a kabátom zsebébe tettem. A kabátom felvette apám és hátrament állatokat etetni, és észrevette, hogy a zsebében pisztoly van. Ezt el is dobta.

A golyószórót nem mentünk el megnézni, hogy mi lett vele. Az első vadászat november 10-15. között volt. Négyen mentünk ekkor vadászni. Bóna Barnabás, Homola István, Tóth László és én. Az első vadászat nem járt sikerrel, nem lőttünk semmit. Ezután decemberben voltunk újból, december 9. vagy 10-én. Ekkor a tarjáni erdőrészben voltunk. Ekkor lelőttem egy vaddisznót, ami kb. 90 kg-os volt. Nem állapítottam meg, hogy nőstény vagy kan volt-e. Homola István lőtt még ekkor egy nyulat. Hazavittük és otthon elosztottuk, előzőleg még az erdőben kettévágtuk, és zsákba téve targoncával hazatoltuk. Homola Istvánéknál osztottuk négy felé. A nyúl ott maradt öcséméknél.

A későbbiek folyamán már nem vadásztunk.

Mikor jöttünk hazafelé, hallottuk, hogy ki kell állni őrségbe. Ezt az emberek beszélték az utcán. Nem tudtam, hogy ki szervezte meg az őrségeket. Hallottam azután, hogy Lados bácsi szervezte, hogy a fiatalokat el ne vihessék, mert az a hír terjedt el, hogy a Szovjetunióba viszik a fiatalokat. Azt nem tudtam, hogy az oroszok vagy a karhatalmisták viszik-e. Én az őrséget nem vállaltam, csak úgy kiálltam a házunk elé. Fegyver nem volt nálam. Azt a fegyvert, amivel a vaddisznót lőttem, hátravittem a kertbe. Az első őrségállásom dec. 9-én volt. Ekkor kiálltam az utca végére, és egy Szakács nevű ember kért, hogy fogjam meg a dobtáras géppisztolyát, amíg visszajön a WC-ről. Én ezen idő alatt fogtam, és mikor visszajött, odaadtam neki. December 10-én újból kint voltam a házunk előtt, ekkor sem volt nálam fegyver. Én nem tudok lövöldözésekről sem, akkor én már feküdtem. Úgy emlékszem, hogy december 10-én voltunk vadászni. Ezután a puskám a kertben hagytam, amit édesapám megtalált, és eldobott. A TT pisztolyt Persil Antaltól kaptam. Ezt is eldobta édesapám, amikor megtalálta a kabátom zsebében. Ezzel a fegyverrel lőttem meg Kovács Jánost. Az eset úgy történt, hogy náluk voltam elhívni hozzánk disznóöléshez segíteni. Korán reggel akartunk ölni, így elmentem érte, hogy aludjon nálunk, hogy reggel mindjárt kéznél legyen. Amikor tőlünk

265