B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
hogy tulajdonképpen mi is lesz. Egyszercsak rövid sorozatot hallottam fentről a Doktor kocsma felől. Nem tudtam, hogy mi lehet, állítólag karhatalmisták lőttek rá egyes személyekre. Én ekkor bementem a lakásomba, és többet nem jöttem ki. 9-én újból kimentem az udvarba, és két rendőr jött be az utcába, kék esőkabát volt rajtuk, tányérsapka. Oda is szólt, hogy na emberek, áll az őrség? Mondtuk, hogy igen, állunk, mondták, hogy jól van, mi is itt vagyunk. 10-én este amikor besötétedett, ismét kiálltam az udvarra, de akkor láttam, hogy járkálnak, gondoltam, megnézem, hogy mi van a másik házaknál. Elmentem Ilóczkykék felé, vele találkoztam, akitől aztán kaptam egy fegyvert, és 6 töltényt. A fegyvert a vállamra akasztottam, amivel elmentem haza. Mikor a lakásig értem, visszafordultam, és visszavittem a fegyvert Ilóczkyékhoz úgy, ahogy kaptam, visszaadtam neki azzal, hogy nekem nem kell. Úgy tudom, hogy tőle aztán Kulcsárnak adta. Éppen haza akartam menni, amikor láttam a Füzes utca sarkán, hogy többen állnak. Felmentem, de teljesen ismeretlen egyének álltak ott. A börtönben tudtam meg, hogy Somogyi és Csizmadia is ott voltak. Akkor odajött Csizmadia és mondta, hogy tud egy pisztolyt egy öregnél, mondta, hogy menjünk be érte. Varga Sándornak hívták az illetőt. Be is mentünk mind a ketten Csizmadiával. Ő szólította meg és kérte, hogy adja oda a revolvert nekünk. Ha jól emlékszem, a kabátja belső zsebéből vette elő, és átadta nekem. 7 töltény volt benne. Kijöttem, Csizmadia lemaradt. Visszamentem a Füzes utca sarkára, ahol három személy állt, akiket nem ismertem. Éppen haza akartam menni, amikor a VI. telep felől lövést hallottam, megijedtem, és elkezdtem szaladni, és jobbnak láttam fegyver nélkül hazamenni, mint fegyverrel, és így eldobtam. Nem is láttam fegyvert azoknál, akikkel találkoztam. Nem hiszem, hogy Varga tudta, hogy minek kell nekünk fegyver, mert nem mondtuk meg neki. Minden megjegyzés és ellenvetés nélkül adta oda a fegyvert. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy majd vigyem oda a fegyvert. Ha jól emlékszem, azt is mondta, hogy majd vigyem vissza. Nem tudom, hogy mennyi időre adta oda. Csizmadiánál nem láttam fegyvert. A lakásban egy prices alatt egy lefűrészelt tusú géppisztolyt [láttam]. Hogy azt Csizmadia elhozta-e, nem tudom. Én hamarabb mentem el, ő még ott maradt. Varga nem volt egyedül a lakásban, egy lány is ott volt. Én korábban Vargát nem ismertem, ő sem engem. Nem kérdezte, hogy engem hogy hívnak, és hol lakom. Ez az eset dec. 10-én úgy este 9 óra tájban volt. Amikor aztán a lövöldözést hallottam, megijedtem, és jobbnak találtam a pisztolyt eldobni. A későbbi eseményekbe nem avatkoztam bele. December 8-án, első nap egy sorozatot hallottam. 9-én azonban nem hallottam semmit. 10-én pedig a már mondott lövéseket. Később hallottam, hogy mentőautóra lőttek volna rá. A 10-én hallott egyes lövések hogy kitől származtak, azt nem tudom. Amikor őrséget álltunk, az ellenőrzést 9-én két rendőr végezte. Ha jól emlékszem ott volt Lados bácsi is. Pendlit nem láttam, és nem is ismerem. A két rendőrt sem ismertem név szerint. A Nívó felől jöttek be az utcába. 258
