B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

dolgozókat. Engem addig űztek-zavartak, amíg ide jutottam. Amikor megtudtam, hogy fegyvere van a telepnek, mentem, és bejelentettem a rendőrségen.

Pendli: Úgy történt a dolog, ahogy már elmondottam vallomásomban. Elindultam a VI. telep felé, és a Csarnok utcán 20-25 főt láttam. Hallottam, hogy meg kell szervezni az őrséget négy házanként, és ha elkiáltja magát valaki, akkor a nép összeszalad. Ekkor Lados elment felfelé, én pedig lefelé. Én karöltve nem jártam vele. Nem volt ajtóról ajtóra járás. A gyerekek jártak ajtóról ajtóra, és hívták ki a lakókat. Ekkor az összegyűlteknek azt mondtam, hogy a karhatalmisták a telepről egyeseket elvisznek. Ne engedjük ezt.

Az igaz, hogy a rendőrségen nagyon brutálisan bánnak az emberekkel, és ha nekem azt mondták, hogy visszaadják az ügyem pótnyomozásra, én is félnék tőle.

Lados: Bóna azt állítja, hogy 8-án, amikor vadászatból jöttek, már fegyvert

láttak.

Fehér: Bóna tévedésben van, mert vadászatból 9. vagy 10-én jöttek haza, és akkor láthattak fegyvereket.

Elnök a tárgyalást berekesztette azzal, hogy annak folytatására f. hó 31-én Уг 9 órakor kerül sor. [... ]

Jegyzőkönyv

készült ugyanazon ügyben a győri megyei bíróságon f. h. 31-én megtartott tárgyalásról. [...]

Belép:

Homola István X. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem.

Édesapám gépkezelő volt a bányában, 1956. áprilisában halt meg. Édesanyám az SZTK-nál ügyintéző. Szüleimnek vagyona nincs. Én nőtlen vagyok. Egyedüli gyermeke vagyok szüleimnek. A 8 általános iskolai osztályt 1952-ben végeztem, amikor is Budapestre mentem ipari tanulónak az MTH 21. számú Intézetébe szerszámkészítő szakra. Iskoláim elvégeztem, a szabadulás van még hátra. Letartóztatásomkor az iskola növendéke voltam.

1956. októberében az intézetben laktam, és az Egyesült Izzóban dolgoztam. Amikor az októberi események bekövetkeztek, bent voltán az otthonban. Nem engedtek ki senkit sem, be voltunk zárva. Később a konyhaszemélyzet nem tudott bejönni, ellátásunk nem volt biztosítva, így elhatároztuk, hogy eljövünk haza. Október 25-26-án érkeztünk haza egy barátommal gyalog Tatabányára.

Én egyáltalán nem törődtem az akkori dolgokkal. Könyveket olvastam, és rádiót hallgattam.

245