B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
December elején lehetett, amikor az alsógallai benzinkúthoz akartam lemenni, mert édesapámtól egy motor maradt rám, és annak a benzinjegyét akartam kiváltani. A nyitott bánya környékén találtam egy szálfegyvert. Megtetszett, és elvittem haza. Nem tudom, hogy jó volt-e. Lőszer nem volt hozzá. Gondolom, hogy jó volt, mert amikor vadászni mentünk, tudtunk lőni vele. Ez a fegyver egy pár napig volt a lakásomon, aztán a vadászat után eldobtam. December első napjaiban megbeszéltük Bóna Barnabással, Tóth Lászlóval és Homola József unokabátyámmal, hogy elmegyünk a tarjáni erdőrészbe vadászni. Unokatestvéremtől Homola Józseftől kaptam egy tárat a meglévő puskámhoz. Homola József is puskával volt. Tóthnál és Bónánál géppisztoly volt. Sikerrel járt a vadászat, mert én lőttem egy nyulat, Homola József pedig egy 90 kg-os vaddisznót. Ezt a vaddisznót hazahoztuk, amit előzőleg az erd[ő]ben kettévágtu[n]k. Én hoztam az egyik felét, Tóth László a másijkat.] Hozzánk vittük, és ott négyfelé osztottuk. Én a vadászat alkalmával egy lövést adtam le, amivel el is találtam a nyulat. Elnök közli a vádlottal, hogy ezen cselekményei miatt lopás és orgazdaság bűne is terheli. A lelőtt nyulat közösen elfogyasztottuk. Vadászat után a szálfegyvert eldobtam. December 20-án, amikor már ment a vonat, visszamentem Budapestre. Bejártam dolgozni is, elég rossz körülmények között, mert az intézetünk szét lett lőve. Februárban, amikor hazajöttem, találkoztam az utcán Tóth Lászlóval, aki beszélgetés közben mondta, hogy van neki egy géppisztolya, ami neki nem kell, és odaadja nekem. Én örültem neki, mert még nekem soha nem volt géppisztoly a kezemben. A géppisztoly dobtáras volt, és két üres tár volt hozzá. Nekem az volt a célom, hogy tanulmányozom, és hogy édesanyám ne vegye észre, letettem a pincébe. A pincében kivettem a téglát a falból, és annak a helyére tettem bele. Otthagytam, és visszautaztam Budapestre. Amikor letartóztattak, átadtam a nyomozóknak. Én adtam oda önként, mert ők nem találták volna meg. Elnök ismerteti a 168. szám alatti házkutatási jegyzőkönyvet, mely 1957. III. 19-én kelt. Elnök felmutatja a vonatkozó fényképeket, mely összesen 5 db fegyver rejtegetésének és előadásának mozzanatait adja vissza. Amikor a házkutatás során előadtam a géppisztolyt és két tárat, nem maradt vissza semmi, mert ezen kívül más fegyverem nem volt. A WC-ből az én jelenlétemben Fehér János fegyverét vették elő. Tóth kezében volt a fegyver. Előzőleg beszélgettünk mindenféléről, és akkor mondta Fehér, hogy ő a géppisztolyát bedobta a WC-be. Ezután mondta Tóth László, hogy kivesszük. Ez úgy január közepe felé lehetett. Tóth vette ki, és elvitte magával, de hogy hová rejtette, azt nem tudom, mert vele már erről nem beszéltem. Nem is láttam nála a fegyvert. Azt hiszem, hogy lőszer nem is volt hozzá. Lőszert nem találtunk. Később előkerült a WC-ből 246
