B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

A felügyelő felvitt az ügyész szobájába, aki a kihallgatást azzal kezdte, hogy mi az, magát is megverték, maga is vissza akarja vonni a vallomását? Kérdezte, hogy ismerem-e a nyomozati vallomásom. Mondtam, hogy én azt kényszerítő körülmények hatására tettem. Az ügyész ezek után elkezdte a jegyzőkönyvet diktálni, és mondtam, hogy a második részét nem ismerem. Mondta az ügyész, hogy nem lényeges, mert a bíróság előtt majd elmondhatom. Kértem, hogy hadd olvassam el a nyomozati vallomásom, mert azt olyan állapotban készítették, hogy annak tartalmára nemigen emlékszem. Akkor az ügyész azt mondta, hogy nincs a maga jegyzőkönyvében semmi lényeges, helyben lehet hagyni. Felolvasta az első részét, ami a tüntetésre és a főosztályra vonatkozott, amit azt hiszem aztán az én vallomásom szerint megváltoztatott.

Nekem az ügyészségen az volt az első szavam, hogy a jegyzőkönyvet nem ismerem. Mondtam, hogy most elmondom, és ami nem egyezik, azt nem tartom fenn. Az első részét ismertette. Kimondtam akkor, hogy a főosztály épületében nem voltam bent, hanem kint az utcán a főosztály előtt kaptam egy TT pisztolyt. Megmondtam, hogy nemzetőr voltam, és azt is, hogy a VI. telepi őrségben nem vettem részt. Az ügyészségi jegyzőkönyvem aláírtam. Mondtam, hogy társaimra vonatkozó vallomásom nem ismerem, azt mondta, hogy a vádiratból, és a vallomásokból majd megismerem. Különben ő úgy beszélt velem, mint ember az emberrel. Kiabált, és mindig azt mondta, hogy mi tatabányaiak mindent letagadunk, és arra hivatkozunk, hogy megvertek.

Vádlott elé tárja ügyészségi vallomását.

Az ügyész úr azzal kezdte, hogy magát még vissza lehet vinni pótnyomozásra. Én ettől féltem, mert a rendőrségen olyan bánásmódban volt részem, hogy oda visszakerülni irtóztam.

Amit tettem, megbántam, és vállalom érte a felelősséget. Megjegyezni kívánom, hogy a nemzetőrségben és a tüntetésben olyan emberek vettek részt, akik más funkcióban vannak, rendőrtisztek, és vezető egyéniségek. Ami Pesten történt: a túlkapások, ávós akasztások, ezeket elítéltem akkor is. A nemzetőrségben én politikai tevékenységet nem láttam. Raktárakra vigyáztunk, és a város biztonságát voltunk hivatva biztosítani, és én ebben nem láttam semmi rosszat. Amikor novemberben elkezdtem dolgozni, úgy gondoltam, hogy a rend helyreállása hozhatja meg mindazt, amit a munkás-paraszt kormány megígért nekünk, bányászoknak. Akkor már tudtam, hogy ami itt történik, nem vezethet jóra, az nem a konszolidálódást célozza, hanem zavart kelt, és a termelés beindítását akadályozza. Ezért nem vettem részt a VI. telepi őrségben.

Én csak később tudtam meg, hogy a december 7-i tüntetésnek egyik követelése az volt, hogy egyes karhatalmistákat váltsanak le, és ezt én is helyeseltem. Tatabánya nagy város, túlnyomó része bányász. De úgy gondolom, az új rendszer

235